Mondd ki még!

Fáradt szememnek bársonyán
a régi fénysugár fogy ám,
az évek zord ítéletén.
 
De kedves nyílt tekintetek
reám szerelmet hintenek –
szemed tükrébe nézek én.
 
Ha vágyak égnek ajkadon,
vagy kedved víg zsivajba fon, 
közöttünk minden fal ledől.
 
A hangok szárnyra kelt jelek, 
szívem zugába rejtelek
e rabló nagyvilág elől.
 
A nóta halk, de szól dalom:
te drága, élő oltalom 
örök csodája vagy nekem.
 
A gyertyánk egyszer csonkig ég,
de hogy szeretsz, azt mondd ki még,
s hozzám a szó igaz legyen!
 
2018. nov. 18.

Hozzászólások

Haász Irén képe

Szépséges...

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Irénke! 

 

Csilla képe

Remek ez a forma, a tartalom pedig magáért beszél. Szeretettel gratulálok!

 

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Csilla!