Blogok

A HÓNAP VERSE: 2024. JANUÁR

Szilágyi Ferenc Hubart: Regénytelenség c. versét választottam január legmegérintőbb versének.

Regénytelenség

 

Ócskaság között a régi szép regények…
Olvas itt a gyermek ifjúsági könyvet?
Hajsza van csupán, de füstbe száll a lényeg,
rossz utat mutatva bávatag közönynek.

Már csupán a tőke célja lett a fontos,
csalfa ügyködések talmi fénye mállik,
nagyvilági trendje lelkeinkbe ront most,
rá se ránt a szóra: Légy jó mindhalálig!

Ifjaink virága nem visel keresztet,
róka sem barátja, szúr a rózsa bokra,
és sokat hazája szélnek úgy eresztett,
rá se nézett még az Egri csillagokra.

Bús magánya gyertya hű kezekbe zártan –
fellobogna még a régi Tüskevárban.

A hónap verse, 2023. JÚNIUS

 

Nekem ebben a hónapban: Szilágyi Ferenc Hubart: Istenidéző verse tetszett a legjobban.

ISTENIDÉZŐ

Csak sejtem én, hogy mi a művészet.
Végy ecsetet, piktorkalapot,
de ne feledd ott fenn a napot,
színpompában általa van részed.

Ének csendül csókos ajkadon?
Lásd, a csíz is oly szépen cifrázza!
Akantuszt vés a plasztika ásza;
a borostyán? indát hajt vadon!

Bárki is vagy, csak egy gyönge ember,
aki néha fellegekbe néz,
bizakodón vagy könyörgő szemmel;

várja, hogy cseppenjen némi méz,
s hajtja, űzi magát szerelemmel;
de bármit tesz, csak Istent idéz!

A magyar kultúra napja

A képen a következők lehetnek: 1 személy
 
A magyar kultúra napja
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát. 
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A nap megrendezésének ötlete Fasang Árpád zongoraművészhez köthető, aki 1985-ben vetette ezt fel. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot és azóta, rendre évente ünneplik meg ezt a napot.
Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.

Demeter Szilárd: Ki a magyar író?


Demeter Szilárd: Ki a magyar író?

 
 

2020.02.24. 12:19


A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, Demeter Szilárd a témáról a Mandinerben fejtette ki véleményét. Szerinte inkább azokat az írókat érdemes támogatni, akik „magyarhírűek" akarnak lenni – és amennyiben világhírűekké válnak, akkor is büszke magyarok maradnak, ellentétben azokkal, akik teherként élik meg magyarságukat, amitől minél hamarabb „szabadulni" akarnak.


A PIM főigazgatója azt állítja: magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák.

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Talán minden Titok bennünk

Talán minden Titok bennünk,
Éppen úgy, ahogy
Felettünk.

Nem a csillag-miriádok
Vigyázzák az
Igazságot,

Hanem a tömérdek
Lélek;
Bennünk ünnepel az
Élet.

Az Élet
A Lét Királya;
Az anyag az ő szolgája.

Talán minden válasz bennünk,
Éppen úgy, ahogy
Felettünk.

 

Áprilisi boszorkányok

Áprilisi boszorkányok
Táncolnak a szélben,
Mindent megváltoztathatnak
Azon hevenyében.

Szakadó esőből napfény,
A levegő robban,
Aztán hirtelen oly hideg,
Hogy a fogunk koccan.

Egy szál ing sok. Utána meg
A kabát sem állja;
Tél és tavasz, múlt és jelen
Egymást harapdálja.

Ha valami még el nem dőlt,
Van április-érzet,
Még dönthetünk. Akárhogyan
Tolakszik a végzet.

Jövő pislákol valahol
A végtelen éjben;
Áprilisi boszorkányok
Táncolnak a szélben.


 

Egykori Turul-nemzetség

Egykori Turul nemzetség...
Amíg éltek, nem nevezték

Őket Árpád-háznak soha;
Ez már az utókor sara.

Igazából azt sem tudjuk,
Árpád volt-e az ősapjuk.

Nem világos a tényállás.
Volt egy fejedelemváltás,

Fajsz elment a süllyesztőbe,
Taksony lépett a helyébe...

Egykori Turul-nemzetség;
Fel, vagy újjáépítették

Kárpát-medence országát,
A magyarok királyságát.

Mi volt a neve valaha?
Pannónia?
Hungária?

Turkok voltak, vagy hungárok?
A néma idő-hullámok

Furcsa áprilisi hideg

Furcsa áprilisi hideg;
Köhögnek a szürke egek,

S közelmúltból lő ránk lázat
A gonosz huszadik század,

Rajtunk ocsmány öröksége,
Talán soha nem lesz vége.

Isten áldott népe helyett
Ősmajom-utód seregek,

Tartós erkölcsi deficit,
Világháborúk, drog, profit,

Bolsevizmus fegyver, gender;
Tán majommá lesz az ember...

Zsarnokság ezer fajtája
Vörös ülepét riszálja,

Hogy több szavazata legyen,
S utána jövendőt egyen.

Evolúció-dal játszik
Ősembertől a dollárig,

Szavakkal festek

H.Gábor Erzsébet
Szavakkal festek
 
Szavakkal festek, szóecsetekkel,
hajnali fényben ring ma a reggel,
tollam, a papírt színezi híven,
lángol az arcom, csordul a szívem.
 
Hallani minden vad dobbanását,
s átélve percek apró csodáját
alkotok, írok, telve a lelkem,
almafa szirma lebben a kertben.
 
Új tavaszt írunk, rügyben az ágak,
kerti virágok méhekre várnak,

Létösszegző áprilisban

Létösszegző áprilisban

Keserű a só,

Hol árnyékban van harminc fok,

Hol szakad a hó.



Az Isten is létösszegez

Ilyenkor talán,

Mi lett volna, ha az ember,

Fenn marad a fán?



Más kérdés, hogy ott sose volt,

A többi talány...

Nagyobb ostobaságot is

Mond a tudomány.



Létösszegző áprilisban

Megalvad a vér,

Régi korok hangulata

Újra visszatér.



A lét velem hatvankettő

Rőt levelekkel játszik a szél

H.Gábor Erzsébet
Rőt levelekkel játszik a szél
 
Rőt levelekkel játszik a szél,
dúdol a fák közt, átfon a dal,
minden, mit érzek, benne zenél,
zizzen a rozsdás,  száraz avar.
 
Őszvégi sanzont peng ma a húr,
szállnak a felhők vatta puhán -
mennyi időt ad vaj’ még az Úr?
Napszítta már a tarka ruhám.
 
Múlik az élet, vénül a hárs,
sorsomat újra megköszönöm.
Szívemben béke, hála a társ,

Mindent tudnak a hülyék

Mindent tudnak a hülyék!
Számukra nem lehet titok,
Se a Kezdet,
Se a vég...

Mindent tudnak a hülyék!
Mindig tudnak,
Mindent tudnak,
Mindenkinél jobban tudnak,
Mindenkinél mindig jobban,
Szegények...
Sose lesznek
Se Bölcsek,
Se Szerények...

Mindent tudnak a hülyék!
Mindig tudnak,
Mindent tudnak,
Mindenkinél jobban tudnak,
Bőszen kinyilatkoztatnak,
Imponálnak önmaguknak
Szegények...

A többiek tapasztalnak,
Tanulnak a sírig...
Csak a hülyék tudnak mindent

Egykori hungár köznépek

Egykori hungár köznépek
Csöndes szerénységben éltek

Hosszú történelmi éjben,
Itt, a Kárpát-medencében.

Éltek,
Vetettek,
Arattak;
Észrevétlenek maradtak.

Nevet mindig mások kaptak,
Akik aztán beolvadtak,

Maguk is köznéppé lettek,
Éltek,
Arattak,
Szerettek.

Egykori hungár köznépek;
Őket a modern régészet

Nem ismerte, nem kereste,
S amikor mégis meglelte,

Hamis mértékekkel mérte,
Mindig olyasminek vélte,

Amit politika súgott,

Ezeregy reggel

Kopnak az évek…

halkul az ének…

lassul a ritmus… rozsdás a láb…

 

Már csak az emlék

őrzi, hogy nem rég

víg kacagással ringott a tánc.

 

Ringott a csípő,

s a báli cipő

repülni készült, ütemre járt,

 

lehullt a bilincs,

s a kacér hajtincs

szabadmadárként lebegve szállt.

Kárpátok főnixmadara

Kárpátok főnixmadara
Eddig nem adta fel soha.

Hallgatag idő rejti el,
Hogy először mikor szállt fel

Kárpát-medence egére
Hallgat a múlt sötét mélye.

Rézkor?
Bronzkor?
Idő suhan...
Hogy magyar szó mióta van

Kárpátok hegyei alatt;
Tán örökre titok marad.

Kárpátok főnixmadara
Sosem a múltat siratja.

Kárpátok jege csikorog;
Voltak sötét évszázadok,

Vihar, vércsöppek a havon,
Nyegle idegen uralom,

Rabló és hódító hadak,
Mind azt képzelte, itt marad.

Valamikor régen

Valamikor régen,
Csillag volt az égen,
De más csillag,
Régi csillag,
Régi csillagzat volt akkor,
Nagyon-nagyon régen.

Egy hajdani életünkben
Talán még a fát se láttuk
A zöldellő ágtól,
Nem tudtunk egymásról,
Éltünk,
Láttunk,
Tapasztaltunk;
De talán mégsem hallottunk
Még a Boldogságról.

Holdak mosolyogtak,
Napok izmosodtak,
Néha fogytak az emberek,
Néha sokasodtak.

Valamikor régen,
Csillag volt az égen,
De más csillag,
Régi csillag,

Oldalak