Fejfáddá leszek
Vigyél
magaddal,
s én majd
markodba kucorodva,
apró szilvamagként alszom, kedvesem.
S ha végül ernyedten nyílik szét kezed,
a föld mélyére
is veled megyek,
és belőled nőve,
téged oltalmazó
erős fává ébredek.
(2008)
Porba csepergi búját a nyár,
hogy menni kell, szakítani végre már,
hogy hevesen izzó szerelmét a napnak
Pír
Vagy a végtelenbe szórom szét
ezer cafatra szaggatott magam,
vagy tangót járok
kasztanyettán csettintve
létem ritmusát.
Vörös lesz
így is
úgy is
folyton óvott
angyal – papír – ruhám.
(2011)
Forró por volt,
Ma reggelre: porra sár;
Pityeregve
Búcsúzkodik már
A Nyár.
——-
Kasírozott tájban néznek az égre
maszkolatlanul a színtelen arcok,
papírmasé gépről szállnak a légbe
Mysty Kata
Fidet et ratio
Van tömérdek ellenséged,
Sznobnak divat szidni téged,
Mert hogy rajtad
Sok butaság hömpölyög;
mysty Kata
Állandó mentőövek
Szájról szájra szálló igék
anyanyelv szivárványban...
Életből csöppent tapasztalás,
próbát is kiállt bölcselet.
Megkötött írásos útjelzők.
Gondolkodó - apostol
hitvallása.
Felelősen átörökíthető,
ént formáló tenderek.
"Észbontó", érzelem -kavaró
evidens értelem-csírák.
Mélygyökerű állandósult
magvas tanulságok .
Tisztelettel övezett ősi ,
mentális örökség .
Gyógymód beszédes gondjainkra:
"állandó mentőövek"!
Lajos napra
Férjemnek
A névnap is ünnepi
alkalom;
- egymásra figyelni
Nem hajósok, nincs hajójuk,
hacsak nem csónakjuk, mondjuk,
vitorlára sincsen gondjuk,
lefedettségükön sincs lyuk.
Internettel száll mind partra,
ülve hódít, nem áll talpra,
zászlóját így tűzi majd ma
büszkén ki a Facebook-falra.
Mai hősünk könnyen bátor,
harcmentesen szörföl bárhol,
szoba-travel-széles-sávból
áll a mai konkvisztádor.
Harminckilencedik rész
Az előzőekben két igen fontos tényezővel foglalkoztam, ezek pedig a következők voltak:
mysty Kata
Álomba ringatta magát
a sápadt teli hold,
S csillagok nyomában lassan
pihenni elvonult.
Udvarából Hold-anyó még
többször is integet,
Naphimnuszt dúdolva, táncot
lejtő pirkadat lépked.
Virradat! Simogasd arcát
a koránkelőknek!
Vidd a frissességed harcát
az életmezőknek!
Hozz víg szelekkel
kedvitató vályút...
Hadd kortyolgassa
ébredező álmunk!
Késve jött a kánikula,
Amikor a nyár már oda,
Felrobban a levegő,
Holnap talán fű se nő.
——-
A sorozat tizenharmadik tagja legyen egy – tizenharmadik…
Nem tudok írni, a boldog időkről.
Béna kezemben a múlt, kesereg.
Mert a jelen felemészt; szava őröl.
Nem őrzi kripta, temető,
Elrejti mélyen az Idő,
És halkul a szava;
Emléke áll még dacosan,
Barátaim!
Most újra köszönöm,
Hogy Veletek
Találkozni:
Öröm.
——-