Mysty Kata
Pillangó pillantó
Pillangó pillantó...
rózsaszál - gangra száll,
Lepkekönnyű örömről
a pillanat muzsikál.
Jövőtlen véges Vég,
a vég el nem ér tán...
Szerelmi a líránk
el sosem enyész'(ik)!
Szirének éneklik el
minden dalunk,
Visszhangzani halljuk,
bércről szavunk.
Az Élet is kipattan,
s Termést hoz a Kéz...
Magához öleli
párzók hű szerelmét.
Aranylik bennünk
még a nyár, néz
felénk sok titkos
ág. Bujkál a
nap játszi kedve
Negyvenkettedik rész
Vén malom a hegytetőn,
Őröl szakadatlan;
Zúgó évek
Tűzpatakja
Forr,
Akár a katlan.
Az ősz reménye
Csak egy szép, őszi levél,
ami lassan a földre ér.
Még él, de nem táplál reményt:
Mysty Kata
Mondd, ősz!
Jó-e ez a körforgás neked?!
Elkergeted a nyarat, hogy
csak te uraljad az eget?!
Ellopod a nap fényét, hogy
fölperzselhesd vele fák ékét?!
Kölcsönveszed a szivárvány
összes színét, hogy elkápráztasd
vele tekintetek özönét?!
Szemfényvesztő piktor vagy:
vakon, olykor szájjal festő!
A mesterfodrászok majmolója,
ki sistergőn sárgára, rikítón,
pirítón vörösre színezed át
őszülő lombok tincseit!
Avartemetőt ácsolsz az elmúlásnak,
Csalóka Hold...
Míg a sötét felhő
Elhalad;
Csengő-bongó,
Vigasztaló
Rímeket farag.
Szobámmal határos két világ,
demarkál, hasít a kanapén szét,
Mysty kata
Mint idegen...
Szoborként álltam némán...
Arcomra mosoly dermedt;
Őszi falevél-dal
Dalt fest a néma fényből
az ősz melankólikus keze,
s ágyat vet hullt levélből,
emlékeit fektetvén bele.
Behunyom mindig váró,
csodára tárt, könnyező szemem,
s az elmúlás felsíró
tél-sóhajába temetkezem.
A természet ölében
elringok, míg jő az új tavasz,
s szerelmes ébredésem
fám gyökerében nyarat fakaszt.
(2009)
Emelj magadhoz mennybéli pásztor,
ki rám tekintettél és nevetésem
Vén homokdűnéken csípős szél futkos át,
a didergő égen szakad a pufajka,
"Gyere.
Ötven felett kezdődik már Szeptember,
Még napsugaras, mint a régi Nyár,
Még csókra éled hajnalban az ember,
Hiányérzet
Nyugodni készülődik a szeptemberi nyár,
Szeptemberi szonett 1.
Harmadik változat
Nyárvégi misztérium
A szenvedéllyel egykor frigyre lépő,
sugár-hangú nyár
most bíborszín melegbe burkolt,
arany sóhajokkal őrzi őszre vált,
elengedésbe békülő
mosoly-dalát -
elcsendesülve érleli
hulló levélbe préselt
szép emlékeit.
(2010)