Blogok

Kacatok mind a feslett szavak,
fülemben gyűlnek lommá
a kéjesen vigasztalók,
s zúzzák álmomat porrá,

A horgász,
nem egy agytornász,
de férfi ő,
s tudja hogy a férfi-nő viszony
sikamlós, akár egy mell-uszony,

Évfordulónk

Az évek múlnak, nem mi, Kedvesem,

Mysty Kata
Pillangó pillantó

Pillangó pillantó...
rózsaszál - gangra száll,
Lepkekönnyű örömről
a pillanat muzsikál.

Aranylik bennünk

még a nyár, néz

felénk sok titkos

  ág. Bujkál a

nap játszi kedve

Negyvenkettedik rész

Vén malom a hegytetőn,

Őröl szakadatlan;

Zúgó évek

Tűzpatakja

Forr,

Akár a katlan.

Az ősz reménye

Csak egy szép, őszi levél,
ami lassan a földre ér.
Még él, de nem táplál reményt:

Mysty Kata
Mondd, ősz!
 
Jó-e ez a körforgás neked?!
Elkergeted a nyarat, hogy
csak te uraljad az eget?!
Ellopod a nap fényét, hogy
fölperzselhesd vele fák ékét?!
Kölcsönveszed a szivárvány
összes színét, hogy elkápráztasd
vele tekintetek özönét?!
Szemfényvesztő piktor vagy:
vakon, olykor szájjal festő!
A mesterfodrászok majmolója,
ki sistergőn sárgára, rikítón,
pirítón vörösre színezed át
őszülő lombok tincseit!
Avartemetőt ácsolsz az elmúlásnak,

Csalóka Hold...

Míg a sötét felhő

Elhalad;

Csengő-bongó,

Vigasztaló

Rímeket farag.

Szobámmal határos két világ,
demarkál, hasít a kanapén szét,

  Mysty kata
  Mint idegen...
 
 Szoborként álltam némán...
 Arcomra mosoly dermedt;

Őszi falevél-dal

Dalt fest a néma fényből
az ősz melankólikus keze,
s ágyat vet hullt levélből,
emlékeit fektetvén bele.
 
Behunyom mindig váró,
csodára tárt, könnyező szemem,
s az elmúlás felsíró
tél-sóhajába temetkezem.

A természet ölében 
elringok, míg jő az új tavasz, 
s szerelmes ébredésem 
fám gyökerében nyarat fakaszt.

(2009)

Emelj magadhoz mennybéli pásztor,
ki rám tekintettél és nevetésem

Vén homokdűnéken csípős szél futkos át,
a didergő égen szakad a pufajka,

"Gyere.

Ötven felett kezdődik már Szeptember,

Még napsugaras, mint a régi Nyár,

Még csókra éled hajnalban az ember,