Blogok

Munch

 

Sikoly. Akár a száj formálta Ó, 
mint Dali képein a lecsorgó
idő. Mint nyolcas, középütt svájfolt,
szabálytalan, mint pörsenés, májfolt.
Nyúlik az út, a ház, a bőr,
mint szenvedés, ha lesújt az ököl,
beáll a kés, s az első pillanat
után csak kín és fájdalom marad,
s az is fogy lassan, mint az öntudat
az elhomályosult szemek alatt.

A többi rajtam is múlt

 

 

  Szivárvány hét alapszínét, 
ezt kaptam tőled, Élet,
s belőle más ezer színt még,
mely retinámba égett,
  formák, alakok, mozdulat
ívét, örömét, báját,
s az érzelmek felemelő 
vagy fojtó árapályát.
  Zenét, mely összes sejtemet
részeg örömmel tölti, 
s mely mint forró rónát hegyek 
vize, árjával önti. 
  Hazát, hová születhettem,
otthont, mely hozzám simult,
s időt, bölcsebbé érhetnem.
 
A többi rajtam is múlt.

 

 

Diána helyett

Mysty Kata
Diána helyett
 
Ha nem szerettél
el miért vettél?
Miért nem velem,
miért nem nekem éltél ?!
Mondd mit reméltél!?
Hamar félreléptél!
Együtt nem éreztél,
velem, szerelmi
háromszöget építettél...
Helyemre mást ültettél!
Hazugságokkal etettél,
hidegen hagyott a szépség,
az anyaság, a gyermek - és
minden Istenáldás.
Szenvedni látni - akartál...
Szeretőtartásra jogot formáltál!
Vele különbül bántál...
Soha nem engem akartál!
Férjként,

Oldalak