Váltó - láz
Beküldte Mysty Kata - 2012, november 12 - 10:48
Váltó-láz
Adj időt a láznak,
adj időt, nem árthat!
Sebed a tied,
Váltó-láz
Adj időt a láznak,
adj időt, nem árthat!
Sebed a tied,
Szánalomra méltó tárgyi,
Meg alanyi sivatag;
Nem fagy ám örökre kőbe,
Utat tör a friss patak.
Szagtalan rózsa kornyad az útra,
lécbe kerített ház pityereg,
könnye salétrom, izzad a tégla,
messze repültek a gyerekek.
Port vet a szél, ha erre csatangol,
Retorika
Ó, jaj, oda a szerencsém,
elveszett a kontaktlencsém,
kapcsolatom a világgal,
képzeletem merre szárnyal?
Ötvenedik rész
A kultúra a legnehezebben meghatározható fogalmak közé tartozik, és nem csupán azért, mert a leggyakrabban használt szavak egyike. Túlságosan sokféle értelemben alkalmazzuk, túlságosan sokféle érdekszempont kötődik hozzá. Gyakran tapasztaljuk, hogy egymással ellentétes filozófiai meggyőződésű – vagy éppen pártállású – emberek, amikor hitük szerint azonos értelemben használják a „kultúra” kifejezést, a szájukból a szó merőben mást jelent.
Hallgatva, sírva, vagy nevetve,
a vén papír már el van vetve.
Őrizné még az örök lélek,
Magyarhoni szabadságunk
Szónokilag tiszta sor;
Szabadon terjedhet tova
A friss szellemi nyomor.
—–
Keresed, keresel
Keresed önmagad,
kutatsz távlatokat...
Helyedet meglelned,
ez - legnehezebb.
Keresed társadat,
az igazit, és igazat?!
Ha a biztosat keresed,
ingoványra vezethet.
Keresel szavakat; a
leírhatót, a hangot,
a dallamot: Istent,
ki - tán' -"elhagyott",
a hozzád tartozót, a
hasonlót; - sorstársad.
Hogy sok mindent bejárva,
az élet értelmére lelj...
Mysty Kata
Móricz Zsigmond egy interjúban a következő kérdést kapta:
Mert kőkemény ember voltam,
megköveztek, elpatkoltam.
Előre mentem követnek,
csendben mások is követnek.
Novemberi hideg eső
Mossa a közhelyeket;
Boldognak lenni egyedül
Csak a Jelenben lehet.
—–
Bolyong még lélekhajó
Tudjuk már, hogy jön a Tél,
Éledezik a hideg,
Renyhe esőt, ködöt sírnak
A fáradt, nyűgös egek.
Akikért senki nem gyújt gyertyát,
süppedt hantjukat koszorúzva
befonta tövis, száraz dudva,
Negyvenkilencedik rész
Láthattuk az előző részekben, hogy a szerelem jelenségcsoportja fogalmi eszközökkel gyakorlatilag megragadhatatlan. Emberré válásunkban a szerepe tagadhatatlan, mindazonáltal talán sohasem fogja megadni magát az értelmezési kísérleteknek, hiszen korántsem fogalmi téren létezik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a „nyelv segítségével kifejezhetetlen” volna, ahogy azt a posztmodern körökben divatos kijelenteni.
Őszi temetőben égő gyertyaszál!
Sötét az éjszaka, fekete a föld,
Csikorog az alkonyat
Fagy morog az égre,
A közelgő hosszú vén tél
Küldte követségbe.
Ez a vers nem jött volna létre, ha Toma nem provokál!:)))
A férfi kardra, tollra kap,
csatába száll, vagy verset ír,
amíg lazsál a vaskalap,
előkerül az ív papír.
Szabódna; álmosan zizeg,
hogy őt zavarni mily dolog?
De rajta már betűzsineg -
szakaszra vágva gyöngysorok.
A harc kemény, a téma nyers,
de dalra kelnek holt szavak,
ha él a kép, zenél a vers,
beléd ma lelket oltanak.