Blogok

  
Váltó-láz

Adj időt a láznak,
adj időt, nem árthat!
Sebed a tied,

Szánalomra méltó tárgyi,

Meg alanyi sivatag;

Nem fagy ám örökre kőbe,

Utat tör a friss patak.

Szagtalan rózsa kornyad az útra,
lécbe kerített ház pityereg,
könnye salétrom, izzad a tégla,
messze repültek a gyerekek.

Port vet a szél, ha erre csatangol,

   Retorika

Ó, jaj, oda a szerencsém,
elveszett a kontaktlencsém,
kapcsolatom a világgal,
képzeletem merre szárnyal?

Ötvenedik rész

A kultúra a legnehezebben meghatározható fogalmak közé tartozik, és nem csupán azért, mert a leggyakrabban használt szavak egyike. Túlságosan sokféle értelemben alkalmazzuk, túlságosan sokféle érdekszempont kötődik hozzá. Gyakran tapasztaljuk, hogy egymással ellentétes filozófiai meggyőződésű – vagy éppen pártállású – emberek, amikor hitük szerint azonos értelemben használják a „kultúra” kifejezést, a szájukból a szó merőben mást jelent.

Hallgatva, sírva, vagy nevetve,
a vén papír már el van vetve.
Őrizné még az örök lélek,

Magyarhoni szabadságunk

Szónokilag tiszta sor;

Szabadon terjedhet tova

A friss szellemi nyomor.

—–

Keresed, keresel

Keresed önmagad,
kutatsz távlatokat...
Helyedet meglelned,
ez - legnehezebb.

Keresed társadat,
az igazit, és igazat?!
Ha a biztosat keresed,
ingoványra vezethet.

Keresel szavakat; a
leírhatót, a hangot,
a dallamot: Istent,
ki - tán' -"elhagyott",

a hozzád tartozót, a
hasonlót; - sorstársad.
Hogy sok mindent bejárva,
az élet értelmére lelj...

Mysty Kata

Móricz Zsigmond egy interjúban a következő kérdést kapta:

Mert kőkemény ember voltam,
megköveztek, elpatkoltam.

Előre mentem követnek,
csendben mások is követnek.

Novemberi hideg eső

Mossa a közhelyeket;

Boldognak lenni egyedül

Csak a Jelenben lehet.

—–

Tudjuk már, hogy jön a Tél,

Éledezik a hideg,

Renyhe esőt, ködöt sírnak

A fáradt, nyűgös egek.

Akikért senki nem gyújt gyertyát,
süppedt hantjukat koszorúzva
befonta tövis, száraz dudva,

Negyvenkilencedik rész

Láthattuk az előző részekben, hogy a szerelem jelenségcsoportja fogalmi eszközökkel gyakorlatilag megragadhatatlan. Emberré válásunkban a szerepe tagadhatatlan, mindazonáltal talán sohasem fogja megadni magát az értelmezési kísérleteknek, hiszen korántsem fogalmi téren létezik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a „nyelv segítségével kifejezhetetlen” volna, ahogy azt a posztmodern körökben divatos kijelenteni.

Őszi temetőben égő gyertyaszál!
Sötét az éjszaka, fekete a föld,

Csikorog az alkonyat

Fagy morog az égre,

A közelgő hosszú vén tél

Küldte követségbe.

Ez a vers nem jött volna létre, ha Toma nem provokál!:)))

A férfi kardra, tollra kap,
csatába száll, vagy verset ír,
amíg lazsál a vaskalap,
előkerül az ív papír.

Szabódna; álmosan zizeg,
hogy őt zavarni mily dolog?
De rajta már betűzsineg -
szakaszra vágva gyöngysorok.

A harc kemény, a téma nyers,
de dalra kelnek holt szavak,
ha él a kép, zenél a vers,
beléd ma lelket oltanak.