Tegnap és ma
Kamasz vagy...
mondod.
Rendben.
Vizsgáljuk ezt meg
csendben.
Lázadsz ellenem.
Apád vagyok,
Szerinted meg
magam vagyok
a rend.
Jól van, legyen úgy,
legyen Rendetlenség.
(De lehet még
Engedetelenség,
Ösztönösség,
meg sokféle
más Ság és Ség.)
Holnapi naptól
(pláne, csak azért is)
valamilyen
Ség-ben
(vagy Ság-ban)
élnék tovább én is.
Novemberbe lép az év,
Pihen a folyami rév.
Tompa fényű novemberben
Fényről álmodik az ember.
———
Kicsi otthon, kicsi ház,
Jókedvű füst koronáz,
Álmunkra és reményünkre
Kis tűzhely vigyáz.
———-
Novemberbe lép az év,
Gubán szunnyad a hírnév,
Tompa fényű novemberben
Hírről álmodik az ember.
——–
Eső hull a betonra,
Szürke felhő hegyorma
Úgy feszül a fejünk felett,
Mint hatalmas vitorla.
———
Novemberbe lép az év,
Mentsd át magad a jövőnek,
történelem lapjain ne széljegyzet legyél,
magyarul írj és beszélj!
Andante:
Tető alatt csillagokat látok,
hej de babám, szép az élet, lájkold!
Magányomban jó borom kibontom,
egy laptop és egy pohár kivel a nedűt megosztom.
Facebook vala magányom oldója,
ország-világ bánatom kacagója.
Gyere pohár, s te itóka,
eszem helyett iszom lész a ma esti móka!
Affettuoso:
Yin
Felesleges percekben mérni a végtelent,
tévedés szavakban keresni a szerelmet,
hiábavaló mosolyt hazudni,
szégyellve az őszinte könnyeket,
ha csupán egy villanás az életed.
Itt és most.
Kovács Andrea
Yang
Pillanat a végtelen
Szóból szó a szerelem
A hazug mosoly őszinte
szégyen az arcodon
két sötétség közt élsz Te is
Itt és most
F.Tóth Benedek
2009. március 13.
Újabb tavasz, nem tudom hányadik,
Elér tán a végtelen számokig,
Kezdés újra, örökkön előre,
Ifjú gidaként kapok erőre,
Téli sebekre hűs patak vize,
Lendít átal gyors paták ereje,
Illatos mezőre széna csábít,
Suta szemedben szerelmed látszik,
Maradnék melletted örök társként,
Agancsunk tartana erős zárként,
De távcsőben látszanak pettyeid,
Orvvadász golyó gyorsan leterít.
Hullik a fűre a sárga levél, dagonyázik a szellő;
Ősz derekán az idő szép, kegyes, ünnepies.
———
Nyájas öreg Nap néz le a szürke novemberi égből;
Arcán bölcsesség, s vágyteli ősz mosolyog.
——–
Része az évnek, a Létnek a késő ősz, meg a búcsú;
Nem jön az inferno, most csak a tél közeleg.
——–
Hibbant jóslat a végét jelzi a kerge világnak;
Vénasszonyfecsegés nem hoz a Földre halált.
———-
Nem maja próféták tudják, hogy hol jön a vége;
Ma még
a délutánnal flörtölt,
rózsaszínűre rúzsozta a száját,
s habos kékbe öltözött
a bakfist játszó ég.
De
hamar szürkére mázolta Őt
- hideg köpenyéből
Körbefordul a világ,
És újra visszatér;
S bár végtelen a Tér;
Ég a Földdel
Majd valahol
Úgyis összeér,
És újra visszatér.
———
Ritmus az Élet,
Csend a halál;
Valaki mindig
Vár.
———
Elszáguld a víg ifjúság,
És újra visszatér,
Mint szívünkben a vér;
Küzd a hitvány entrópia,
Mint fénnyel
A dér.
——–
Ritmus az Élet,
Csend a halál,
Égen csillag
Elfeledett kedves lettem; ez... kegyetlen perzsel.
Eszem tehetetlen: ez lehetetlen, szerelmem lelked eledele!
Kelepce, te eszetlen tetem te!
Megveszekedett kedvre gerjedek, szemem elered;
szertelen nevetve, keblem verem remegve,
heves-veszett esztelen, lemeztelenedve rettegek:
lelkem temettem benned el.
Szeretetlen.
2011. július
Sárgult levélen ígéred, jössz majd.
Reszkető kezemből a ráncok
vezetik soraidat, sáncok
közt a puskapor foltvirágot hajt,
ujjad nyoma húz szögesdrótokat,
betűid légnyomás repíti,
Könnyeim zizzenő avarba hullanak,
vállamra görnyednek gyermekkori nyarak -
keresem a hangot, az ízt, az emléket,
bármit, mi egy percre visszahozna téged.
Bár régen bennem élsz - lelkemben őrizlek -
lépteim ma mégis sírhantodhoz visznek.
Leszálltatok az Idő vonatáról,
S egy szürke ösvényen
Eltüntetek;
Hiányotok fáj,
S emléketek
Magában kesereg.
——-
A könnyek függönyén
Távoli hétköznapok
Árnya
Kopog,
S a meghitt Múlt
Mélázva
Andalog.
——-
Holtak.
Az Időnek már nincs szüksége Rátok,
Csak nekünk lenne
Fájdalmas-nagyon;
Túl félszeg óhajon,
Túl elfelejtett pillanatokon.
——-
Anyám derűje,
Zsörtölődő kedve
Didergő reggelek
Vénülő fejedelme;
Október mindig hallgatag;
S Ősz derekán a vén falak
Mohón szomjazzák a konzerv nyarat.
——-
Didergő reggelek
Vénülő fejedelme;
Az Ősz az Élet
Mélyülő szerelme.
———
Súlyos felhő-frontok cikornyás fríze,
Talányos, mint az őszi csókok íze.
———
Október bölcs és hallgatag,
S a roskatag falak
Tartják az Ősz álmodozó egét;
S vigyázzák
A Szerelem melegét.
——–
Seprűs vén Október
Dagaszt őszi sarat,
Söpröget lehullott
Pesszimizmusokat.
——–
Seprűs vén Október,
Az elaggott vagány,
Tudjam, hamisan szól
A fennkölt ál-magány.
———
Seprűs vén Október
Illúziómentes;
Tudja: sertésbőrben
Bennfentes a hentes.
——–
Szikkadt brekegésnek
Örüljön a díja,
Igaz magyar dalnak
Többé nem lesz híja.
——–
S aki a magyar dal
Tüzes borát issza,