Idén lesz száz éve, hogy kitört az első világháború. A “nagy háború” – ahogy sok helyen nevezik.
—-
Ünneplőt öltött Nyár koma,
Szentség az Élet otthona.
ÖTVENEGYEDIK RÉSZ
Lucskos, morcos nyárelő,
Hunyorog az égbolt,
Bem tábornok 1849. február 9-én, a Piski mellett vívott kemény és fordulatos csatában döntő vereséget mért a császári hadakra.
Egy napja már,
És hallom egyre még;
SZÁZHUSZONHATODIK RÉSZ
Ami múlandó – zörög;
Csak az Igazság örök.
ÖTVENEDIK RÉSZ
Csupán
Harminc év múlt el nyolcvannégy után;
Idén lesz száz éve, hogy kitört az első világháború. A “nagy háború” – ahogy sok helyen nevezik.
—-
Május életünnepe van,
Szikráznak a kertek,
Május-völgyben
Távoli, zord
NEGYVENKILENCEDIK RÉSZ
Istennek nincs marketingje,
Nem profitra hajt az Ég,
A magyarországi török uralom fináléja az 1697. szeptember 11-én vívott zentai csata volt. Savoyai Jenő úgy döntött, nem várja be a kissé lemaradt hadtápot, hanem minden teketória nélkül, menetből támadja meg az éppen a Tiszán átkelő oszmán hadat – amivel a Habsburg-birosalom történetének legjelentősebb győzelmét aratta.
Lét-tengeren gond-hajó;
Az Élet makacs folyó.
Hallgat a Jelen,
A Régmúlt mesél;
Élt egyszer régen, még Harun-al-Rasid kalifa előtt valamelyik Bagdadhoz közeli városban egy fazekasmester. Volt három fia.
Május lombsátra alatt
Modern mélaság;
Nem mindegy, hogy csak szállás, vagy
Otthon a világ.
Makrancos Május lova,
Szél száguld ide-oda.