Élt egyszer régen, még Harun-al-Rasid kalifa előtt valamelyik Bagdadhoz közeli városban egy fazekasmester. Volt három fia.
Május lombsátra alatt
Modern mélaság;
Nem mindegy, hogy csak szállás, vagy
Otthon a világ.
Makrancos Május lova,
Szél száguld ide-oda.
NEGYVENNYOLCADIK RÉSZ
Kertünk új virággal tele,
Új kis fák sóhajtanak,
Valamikor a XVI. században portyázó török csapat rontott egy magyar várra. A néhány száz akindzsi nagy zsákmányt remélt, de nem sok prédára akadt. A falusiak zöme jól elrejtőzött, vitték szegényes értékeiket, állataikat. A kontyos csak az üres házak zsúpfedeleire vethetett csóvát.
Ablakomon beleső
Csendes májusi eső
SZÁZHUSZONNEGYEDIK RÉSZ
Tegnap valóság volt,
Ma már csak ünnep;
Vitéz Mihály havasalföldi vajda fontos ikon a román történetírásban. Állítólag ő kísérelte meg először Erdély, Havasalföld és Moldva “egyesítését”.
Szerelemmel kézen fogva
Nem vagyok a sorsnak foglya.
A tradíció a líra egyik legfontosabb témája, a költészet azonban a hagyománynak nem csupán kifejezője, hanem alakítója is.
Tavasszal mindig újrakezdünk
Hitet, Reményt és Életet;
NEGYVENHATODIK RÉSZ
A bizonyítási eljárás végére értem, illő röviden összefoglalnom:
Forr a Tavasz!
Emeljük fel a fedőt,
Régi történet, több helyen is olvastam.
——
Tavasz-feszültség zúg a fellegekben,
A csíra sarjad,
SZÁZHUSZONKETTEDIK RÉSZ
A tradíció a kultúra talapzata, időbeli kiterjesztése, amelynek a birtokosa a nép.
Pernahajder Április
Nyűgös szelet hoz ma,
Nyelvet ölt hol hőséggel,
Hol faggyal játszadozva.
NEGYVENÖTÖDIK RÉSZ
Bethlen fortélyos és körmönfont írásának talán a legravaszabb részével van dolgunk.