Globalizált, festett farát riszálja
A felszín,
A szó perverz,
Az agy beteg;
NEGYVENNEGYEDIK RÉSZ
Globalizált, festett farát riszálja
A felszín,
A szó perverz,
Az agy beteg;
A Tél semmivé lett;
Vajon mikor lesz a világ
Szerelemre érett?
—-
Kiskölykös torzsalkodás,
Alku pénzre, tökre;
Képernyőkről acsarkodik
A Föld minden ökre.
——
Kamaszos vetélkedés,
Gazdasági hajsza,
Világszerte ettől konyul
A Szabadság bajsza.
—–
Agglegény fontoskodás
Világot csal lépre,
Festett piacdémon helyett
SZÁZHUSZADIK RÉSZ
Huszonkét éve…
NEGYVENHARMADIK RÉSZ
Nyílik már az ibolya,
Bíbor színben
Pompázik a kert ölén,
Megifjodott Isten is,
Én nem kerülhetem meg.
—-
SZÁZTIZENKILENCEDIK RÉSZ
NEGYVENKETTEDIK RÉSZ
Felelőtlen korban
Felelőtlen korban,
Bio-drónok között,
Amikor az erkölcs
Rongyokba öltözött,
S hazugságot áraszt
A médiatenger;
Mitől marad Ember
Korunkban
Az ember?
Talán a pénz,
A dollárok varázsa?
Talán a bankó
Isten földi mása?
Felelőtlen korban,
Globál-zivatarban,
Ezernyi arctalan
Gumi-perpatvarban,
Ordas álproblémák
Nyílzápora között
Vajon hogyan lehet
Embernek maradni?
Ide kívánkozik József Attila egyik gondolata. Azért éppen Őt idézem, mert napjainkban József Attila neve címke lett, és a legtöbb esetben olyan „termékekre” ragasztják, amelyek az ő felfogásával semmiféle téren nem egyeznek. A legtöbb esetben köszönő viszonyban sincsenek.
NALA
Félénken jöttél,
Meghitt magyar Március
Újra itt terem,
Mélyen a tél közepén ellanyhul a fény lobogása,
Álmokat, Életeket vastagon ellep a hó.
HARMINCHATODIK RÉSZ
Újesztendő
Függöny-arcán
Már bő tíz éve írtam egy Ludas Matyit, de akkor egy huszonnégy fős csoport számára.
Januári reggelen
A világunk jégverem.