Atlantisz poétikája
Idő-kötetbe van zárva.
Az egykori irányzatok
Emléke iszapban kopog,
A díjkiosztó ünnepek
Pátosza hínár közt lebeg,
S a pénzes kánon-költészet
Rút mennydörgéssel ért véget.
Atlantisz poétikája
Nélkül a világ nem árva.
Ma posztmodern poétikák
Felett tapsikol a világ,
S méltatáslavina követ
Olvasatlan köteteket.
Atlantisz poétikája
A feltámadást nem várja.
Ami hivatal volt benne,
Húsvéti virágkoronák;
Ünneplő ruhában a fák.
Fenn az Égen Tavasz dalol,
S háború folyik -
Valahol...
Bús magányos felhőfodor
Világháború-bűzt sodor...
Isten Jövője ingyenes,
De a Jelen háta sebes...
Semmivel se jobb a világ...
Húsvéti virágkoronák...
Húsvét van -
Vad szelek szállnak;
Béke kéne a világnak.
Csúf évszázadot elhagyva
Találtunk
Egy még rosszabbra.
Bár kereszttel földre rogyott,
Krisztus mégis feltámadott.
Bár fegyver pokolba húzna,
Menjünk inkább
Emmausba.
Bármilyen vad szelek szállnak,
Azért ez
Húsvét vasárnap.
Istennel
Akarat,
Kétség;
Isten nélkül -
A sötétség.
Drága Húsvét!
Isten hozott!
Krisztus
Értünk
Nagyszombaton - háborús időben
Ripacs ágál jövő-temetőben.
Álszent szobrokról lepereg a festék,
És fegyvert küldözget az esztelenség.
A Megváltás fegyverrel nem jön el;
Európa Fiók-Hitlert nevel.
Szabad Akarat áll - végzet-túlerőben;
Nagyszombaton - háborús időben.
Krisztus-kereszt -
Örök Erő;
Múlt időkből
Jövőbe nő.
Hűtlen, kapzsi egyházakat
Torz másolatban látogat.
Lelkünkben van az Otthona,
Nem árul el minket soha.
Átível Időn és Téren;
Csüggedésen,
Szenvedélyen.
Csak a nyíltság tisztességes;
Minden megváltás - személyes.
Léten túl és
Léten innen;
Krisztus-kereszt
Néma ködben.
Nagycsütörtöki zsolozsma;
Száz gyertyaláng fényt nem hoz ma,
Csak egy fénykör marad épen
A sötétség közepében...
Egyhangú szent dallam száll ma...
A világ az Isten álma..
Utolsó vacsora napja,
Jelen a Jövőt harapja...
Zaj a Földön,
Csend az Égben;
Csillagoltó sötétségben.
Sorsot még Isten sem írhat;
Reggel nagypéntekre virrad.
Lélektől jött tiszta csöndben,
Hivatali külső körben.
Lélek belső énekére,
Szívdobogás ütemére.
Nem nyomulok,
Nem alkuszom,
Magam vagyok minden sorom.
Hivatali külső körben,
Lélektől jött tiszta csöndben.
Magyar őshazát kutatva
Jártunk erre,
Jártunk arra.
Mondta a finnugor fáma,
Hogy a Volga, meg a Káma,
Majd arról vívtunk szócsatát,
Hogy az Urál mely oldalát
Lakták őseink valaha...
Hol az "uráli őshaza"?
A világot tűvé tettük;
Itthon sohasem kerestük...
Kerestük a Baltikumban,
Szaján jeges árnyékában,
Orosz földön,
Ázsiában,
Időnként Szibériában,
Sarkkör kopár rejtekében,
Vagy a Tarim-medencében,
Világháború-szupersztár
A Dnyeper partján rohangál.
Az Isten nyegleséggel ver;
Békét sose hoz a fegyver.
Pénz-idióta had nógat
Elmebeteg szankciókat.
Világháború-szupersztár
Folyton fegyverekért ágál.
Globális pénz felmorajlik,
Megrendelt háború zajlik.
Telik már a profit-bendő,
Készül a ripacs-jövendő.
Világégést predesztinál
Világháború szupersztár.
A "köszönöm" szó - hatalom.
Nagyobb, mint ezer pénzhalom.
Fehér mágiát rejtő szó,
Több, mint egy evolúció.
Megbecsülés azt illeti,
Aki ezt a szót ismeri,
És nemcsak a szélbe szórja,
De tisztesen gyakorolja.
Minden nyegleség kósza lom,
A "köszönöm" szó -
Hatalom.
Áprilisi szélfutamok
Hoznak napsütést meg fagyot.
Virul,
Esik,
Borul,
Derül;
Változik perceken belül.
Izzad lovunk,
Remeg nyergünk,
Hol fővünk,
Hol meg didergünk.
Áprilisi szélfutamok;
A fákról fáradtság csorog.
Lassan ébredő Kikelet
Keres a Jövőnek helyet.
Itt is ott is sok galiba...
Időjárás...
Politika...
Csak kevesen tapsolnának
Április rossz humorának.
Sír a Múlt,
A Jövő dadog;
Áprilisi szélfutamok.
Szent Kikelet
Királynője -
Piros Tulipán;
Bevonult a Tavasztündér
Mítoszparipán.
Ideje a telet végre
Elfelejteni,
Rossz, aki sose tud nyerni,
Se veszíteni.
Virágozzál
A kertünkben,
Piros Tulipán,
Nem árt Neked
A böjti szél,
A vén huligán.
Régi
Egyszerű szimbólum:
Piros Tulipán,
Rámosolyog arra,
Aki átlát a szitán.
Szépségből és
Igazságból
Új Élet
Terem;
Mindennek
Célja és
Értelme
A Szerelem.
Gágogjon teórián
Jó időben,
Rossz időben;
Bölcsőben,
Vagy temetőben,
Prűd korban,
Vagy feslett korban;
Hajótatban,
Hajóorrban,
Háborúban,
Vagy békében;
Sírban,
Vagy anyánk ölében,
Mélységben,
Vagy magasságban;
Harctéren,
Vagy nászi ágyban,
Kis csöbörbe,
Nagy vödörbe;
Előre,
Vagy körbe-körbe?
Üres ladik a Styx partján,
Emlékezet sötét halmán.
Idők sara lepi be már,
Hallgatagon Hektórra vár.
Fent jácintok lila fríze,
Alant a Styx néma vize.
Üres ladik a Styx partján,
Rajta kiszáradt bojtorján.
Körülötte sötét moha,
Hektórnak még semmi nyoma.
Odaát csöndes fantomok
Csalódott hordája dohog.
Üres ladik a Styx partján;
Hektórra mindhiába vár.
Achilles Őt le nem verte,
Hiába volt elrendelve.
Vén tutaj Idő-tengeren;
A Holdfény Életet terem.
Szennyes vízű kordivatok
Fertőzik az áramlatot.
Ez volt egykor a sulykolt állami nemzeti ünnep;
Minden tankönyvünk erről áradozott.
Mert a dicső szovjet hadak egykor a háború végén
Szép Magyarországot felszabadították.
Bár a szülők erről otthon csak súgva beszéltek,
Mert ők másképpen élték meg valaha...
Kedveltük. Ez volt szünetünk első szép napja tavasszal;
Tudtuk, hogy minket tényleg felszabadít.
Rőt nyakkendőt öltöttünk egy nappal előtte;
Volt számháború vagy fáklyás felvonulás...
Rég feledésbe suhant el mára az egykori ünnep;
Atlantiszban egykor régen
Fák hajladoztak a szélben.
Sziklás partok sóban áztak,
Szónokok handabandáztak.
Ott is voltak hulla "elvek",
A szegények ott is nyeltek.
Ott is szólt szomorú nóta,
Mennyit "fejlődtünk" azóta?
Atlantiszban egykor régen
Ragyogott a Nap az égen.
Tudták, hogy a világ kerek,
Ott is voltak bölcs emberek.
Voltak, akik csókkal keltek;
Akadtak boldog szerelmek.
Akadt ezer csodás óra,
A Lélek leginkább zene,
Van dallama,
Van üteme.
Ha szépen cseng a visszhangja,
Ha meghitt,
Isten is hallja,
Rezgésekből áll a Lélek,
És Lelkektől és az Élet.
A legtisztább Lelkek dala
Szent, egyszerű melódia.
Isten a Jövőre hajol;
A Teremtés
Bennünk dalol.
Vagyunk az Élet üteme;
A Lélek leginkább zene.
Ukrán ulti USA-módra;
Bőg a pénzes kibic horda.
Óra-állítgató napon
Még mindig ukrán a talon.
Amerika tök királya
Gáz-uzsoráját kínálja.
Ukrán ulti USA-módra;
Szankciódús kibic kontra.
Nagy, csillagos gáz rebetli,
Jutalma rossz fagyos plecsni...
Földhöz verve minden kassza,
Egy se jó egy piros passzra.
Ukrán ulti USA-módra;
Háborúról profit-condra...
Világuralmi durchmarsok
Kórusa fölülről harsog.
Sztálingrád szellemvárosa...
Emlékét a Volga mossa.
Egy darabnyi Történelem
Fagyott meg ezen a helyen.
Minden Jelen csak nyers Erő,
Pátoszt ad hozzá a Jövő.
Sztálingrád szellemvárosa
Egy őrült vérfürdő foglya.
Apokaliptikus harcok
Szedtek az élettől sarcot,
Öltek, egymásnak feszültek,
Örök rommá szelidültek.
Sztálingrád szellemvárosa
Nevét örökre hordozza.
Se Jelen,
Se Múlt,
Se Jövő;