lnpeters blogja

Hosszabbodik már a Nappal,
Rövidül az éjjel;
Ülünk az új kor nyergében
Régi szenvedéllyel.

Minden globalizáció
Akkor lehet áldott,
Ha meghagy és tovább épít
Nemzetet,
Családot.

Sanda profán pénzhatalom
Mindhiába dörmög,
Liberális agyrémeit
Elviszi az ördög.

Hosszabbodik már a Nappal,
Rövidül az éjjel;
Ami ép az Életben, az
Nem zuhanhat széjjel.

Ami múlandó, az mindig
El is múlik végül;
A Jövendő tornya mindig
Múlt-alapra épül.

Pesti útról hazaérve,
Kicsi Otthonomba érve,

A Béke csendjét élvezve,
Örömmel feltöltekezve

Zárok le egy hosszú napot,
Áldott, amit Isten adott.

Szerelem,
Boldogság,
Béke...
Pesti útról hazatérve..

Sándor,
József,
Benedek,
Várjuk már a meleget...
Januárban,
Februárban
Fagyoskodtunk eleget!

Fújnak a hideg szelek,
Hozzátok a meleget!
Verőfénnyel,
Napsütéssel
Legyen a Tavasz kerek!

Szél fúj
Vagy Tavasz ragyog,
Várjuk a szél holnapot,
Sándor,
József,
Benedeknek,
Kívánunk most
Szép és boldog
Névnapot!

Hibbant szelek örvényében
A világ látszólag tétlen.

Az ördög bohóccá révül,
Istent leigázni készül.

Cukros kanállal méreget
Önfelszámoló mérgeket.

Hibbant szelek örvényében.
Fehérré korhad az ében.

Oltár helyett korhadt teknő -
Már nem négy a kétszer kettő...

Nyegle profán rázza a Hit
Meg a világ alapjait.

Hibbant szelek örvényében
Török, tatár támadt régen.

Ma az öltönyös pénz-tatár
Birodalomról prédikál.

Jövőt nem ad kommersz bőség,

Őseink sokszor harcoltak
A Hazánkért - emberül;
Küzdelmeik bennünk élnek
Kitörölhetetlenül.

Egykori szabadságharcunk
A lelkünkben él tovább,
Ott még ma is rohamoznak
A rég halott Katonák.

A Hazáért élni dicső;
A Hazáért halni - jó,
Előttünk megy a zászlóval
Damjanich vagy Bem apó...

               *

Egykori szabadságharcunk
Áldó keze ma is rajtunk.

Amíg lelkünket átjárja,
Nem fulladunk a világba.

Nemzetünknek útravaló;
Megmaradni
És élni jó.

Egyszer majd én is elmegyek;
A vén Idő csapja csepeg.

Minden napnyugatra kerül;
A Lét mítosszá nemesül.

Apró minden földi zálog;
Mindig lesznek hóvirágok.

Túl határán minden Szernek
Sajnálnak
Vagy irigyelnek.

Nap nap után csendben pereg;
Egyszer majd én is elmegyek.

Túl az ötvenhetediken
Toll és a kar ritkán pihen.

Tervek épülnek rakásra -
Még van Idő folytatásra.

Van család, lehet élhető,
Célt, értelmet adó Jövő.

Túl az ötvenhetediken
Koromat könnyen viselem.

Társam holtig a Szerelem;
Túl az ötvenhetediken.

Március, titkok hava,
Kikelet szülőhona,
Márciusban új Élet terem,
Márciusban sebességet vált a
Végtelen.

A világ újra kerek,
Boldogok az emberek,
Alkony szélén
Rongyos végzet
Nyekereg.

Újra itt a Kikelet,
Újra tervezni lehet,
Tudjuk, hogy az
Isten minket
Még szeret.

Ezerszer ezer nap alatt
Korunkból csak mítosz marad.

Pénzhatalom dollár-bája;
Majd a régész se találja...

Dogmatikus őrületek
Enyészetnek sem kellenek.

Isten majd újra befogad
Ezerszer ezer nap alatt.

44. Rész

Nézzük, Parti Nagy Lajos melyik verse képezi Méltató lelkendezésének tárgyát:

Parti Nagy Lajos:

Papírdal

53. Rész

Voltaképpen megértem a könyv két szerzőjét. Ők igyekeznek hinni a vadkan meséjében, ezért pedig, ha törik, ha szakad, ártatlannak kell látniuk Pakát és Maglianit.

Csakhogy…

Nem ártatlanok. Ők Zrínyi Miklós gyilkosai. Nem érdemelnek könyörületet, sem együttérzést.

„de hiába, mire Bethlen Miklósék is megjönnek az erdő széléről a kocsival, már késő, Zrínyi elvérzett.”

Túl határon,
Hamis álmon,
Anyagiság-délibábon,
Ahol a profán köddé lényegül,
S a világra csend-paplan terül;
Túl minden csüggedt, hallgatag koron,
Magasodik
Az Orom...

Fényes,
Titokzatos
Anyagtalan...
A Kollektív Tudattalan...
Bennünk sugárzó messzi partokon,
Az Orom...

Messze távol,
Egészen közel...
Ahol
Múlt,
Jelen
Együtt figyel,
Együtt énekel...

Múlt,
Jelen,
Jövő
Együtt ünnepel...

Éltre - halálra,
Békére - csatára,

43. Rész

Most lesz igazán érdekes, ha teljes egészében vizsgáljuk meg újra az ominózus idézetet:

„Úgy tűnik, a költészet az a műnem, amelyik a legépebben kijött a 20. századból. Tán mert annyira atavisztikus, annyira luxusa a létezésnek, hogy nem tudott a tömegmédiák, a nagy hepi-üzemek gazdaságos fűtőanyaga lenni."

Az ellentmondásai most már Napnál világosabbak:

Állítás:

„Úgy tűnik, a költészet az a műnem, amelyik a legépebben kijött a 20. századból.”

Trója romjai felett
Bánatos a szél;
Barnán zörgi gyászdalát a
Tavalyi levél.

Időtlenség kavarog
Mai nap alatt,
Komoran szögleteskednek
Körben a falak.

Fénykorában óriás
Citadella volt;
Lelketlen jelenben már csak
Az él, ami holt.

Trója romjai felett
Vénül az Idő,
Mindegyik vén évezrednek
Ősz szakálla nő.

A tudomány letagad
Sok régi tusát,
Mégis érezzük belül a
Mítosz ritmusát.

A profán szinten a Múlt
Puszta levegő;
Minden korban kineveti

52. Rész

Nyomatékosították, mennyivel hamarabb érkezett Magliani Zrínyi halálának a helyszínére, mint a többiek, akikkel szerintük egyszerre indult.

Akad a fikcióban ezen kívül is még néhány probléma:

• Nem Póka, hanem Paka. Ezt pontosan tudják, más írásaikban helyesbítenek is.