Hogyan alkossunk költői képet? - Varga Tibor költő, a Csarnok tagjának rovata
Beküldte Toma - 2012, szeptember 2 - 23:19
Kedves Versírók, Alkotók, Olvasók, Látogatók!
Tanulságos kis játékra hívlak Benneteket, amelyben tanulhatunk a legnagyobb
mestertől: hogyan alkotott ő költői képet. Hogyan lehet plasztikusan szép
például az alábbi költői kép? Minden esetben ott van egy rejtett
kapcsolóelem, amely a most feladott példában is működik. József Attila
három sorát idézem a Külvárosi éjből:
Kóbor kutyaként jár a szél,
nagy, lógó nyelve vizet ér
és nyeli a vizet.
Fedezzük fel, mi az a rejtett - voltaképpen nem is rejtett, hiszen ott van
a szemünk előtt - kapcsolóelem, amely a kutya és a szél képzetét ily szépen
egymás mellé állítja, és elhiteti velünk, hogy valóban hasonlítanak
egymásra... Ha megtaláltátok, adjatok magyarázatot is hozzá!"
Cikkek:
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, szeptember 3 - 16:47
Permalink
:))Nálam pedig a szél
:))Nálam pedig a szél felszárítja a vizet...
Azt gondolom vannak jó képek és kevésbé jók.Van amikor egy író asszociál valamire, elképzel valamit, és tulajdonképen nem jól ábrázol mert annyira sok értelmű, hogy mindenki azt lát bele amit akar.És vannak a letisztultabb képek, amik lehetnek szintén formabontóak és újak, mégis szinte valamennyi olvasóban azt az érztetet és azt alátnivalót hozza elő, ami az író szándéka volt.
M. Karácsonyi Bea
2012, szeptember 3 - 16:59
Permalink
Magánvéleményem: Bár
Magánvéleményem:
Bár hozáteszem, hogy jó költői képet alkotni nem lehet megtanulni, az a tehetségből fakad, a milyensége, a stílusa pedig az írótól függ.
Persze ezt s lehet iskolában tanulni, meg az írás fortélyait is, és gyakorolni mindig kell, és vannak alapok amiket mindenkinek meg kell tanulnia, mégis vizsgázzon valaki ötösre is, ha nincs benne valami plusz ami az egyéniségéből fakad, soha nem lesz jó író.Sikeres pedig biztosan nem.
vati
2012, szeptember 4 - 09:36
Permalink
Senki többet? Megmondom
Senki többet? Megmondom őszintén, nagyobb érdeklődést vártam...
Varga Tibor
hubart
2012, szeptember 4 - 11:17
Permalink
Véleményem szerint több
Véleményem szerint több szintű a kapcsolat. Már a kóbor jelző is ráillik mind a kutyára, mind pedig a szélre. Mindkettő jár; ez az ige a helyváltoztatásnak, haladásnak nem az egyszeri, hanem ismétlődő voltára utal, ami szintén jellemző a kóbor ebre és a szélre is. A nagy lógó nyelv, ami a kutyánál konkrétum, a szélnél igen szemléletes metafora, mint ahogy Joe barátunk is említette borzolja, és egyúttal "nyeli" is a vizet.
Mysty Kata
2012, szeptember 4 - 12:58
Permalink
Tetszik a játéK!! Az
Tetszik a játéK!! Az elmondottakon túl a metafóra (összevont hasonlat) /mint kivert kutya/ kifejezi a céltalanságot "kóbor", a senkihez nem tartozást, a szabad magányt , amit nem önként vállatak föl, ez a sorsuk!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Zajácz Edina
2012, szeptember 4 - 13:28
Permalink
óóó...elveszett a véleményem,
óóó...elveszett a véleményem, mindjárt írom újra :)
Zajácz Edina
2012, szeptember 4 - 15:23
Permalink
Én maradnék, mint
Én maradnék, mint kapcsolóelem a kóbor szónál. Nekem inkább az otthontalanságot, azt a fajta nyughatatlanságot
jelenti, amely a kóbor eb és a szél rendeltetéséből alapvetően adott. Egyiknek sincs valódi, kijelölt és célravezető útja.
A kóbor eb, miként a szél is betekint minden nyitott ajtón, résen, de nincs állandó szállása és pihenőhelye sem.
Az otthon, a végső menedék megtalálása valójában soha nem adatik meg, bizonytalan a megnyugvás lehetősége is, és idejét tekintve csak pillanatnyi. Ösztön, szükség viszi előre, de nem gondolnám, hogy szándék vezérelné.
Gyakorlatilag hívatlan vendégek, s nem tudni mikor , hol, milyen fogadtatásra találnak. Ez egyben a mostohaság és a hűség kettőssége. Gondoljunk csak bele , ki látna otthonában mindig szívesen egy váratlanul megjelenő kóbor ebet, ha éppen nem közeledik barátsággal, ugyanakkor szívélyesen fogadnánk házunk táján egy kedves , ölbe kéredzkedő gazdátlan kuyát.
A szelet sem kívánjuk hideg, fagyos időben, magunktól jó messzire űznénk, ugyanakkor egy nyári, perzselő napon, vagy egy sáros időben szinte óhajtjuk azt.
A szél és az eb útja is bármikor változhat, mindig bizonytalan, pillanatnyi környezeti tényezők befolyásolják.
Az tény, hogy a szél felszárítja a vizet, és valóban földig is ér, s közben éppen úgy hullámzik, mint amikor a kutya bele iszik. Talán szolgálhat még itt a víz, egyfajta éltető elemként, melyből a kóborlás végeláthatatlan folytatásához erőt is merítenek.
(Az otthon, a végső menedék megtalálása nem adatik meg, mint magának az emberi léleknek,- ha még mélyebbre nézünk ).
vati
2012, szeptember 4 - 16:58
Permalink
Azt hiszem, most már
Azt hiszem, most már összefoglalhatjuk a témát. Le kell szögeznünk mindenekelőtt, hogy a hasonlatban, mint költői képben midig van két szélső fogalom, egy hasonlító és egy hasonlított, s a kép akkor mutatkozik meg az olvasók előtt a legplasztikusabban, ha van köztük legalább egy olyan kacsolóelem, amely valahol mindkettőre jellemző. (Az összevont hasonlatban azaz metaforában is, erről majd később.) Példánkban a kóbor kutya és a szél a két szélső fogalom, köztük kellett megtalálni azt a kapcsolóelemet, amely valóban élővé teszi a képet, képzeletünkkel felfogjuk, követni tudjuk a "kóbor kutya" és a szél mozgását, (jár) sőt, ha képesek vagyunk elvonatkoztatni mindkettőtől, akkor azt is látjuk, hogy a szél a kutya képzete által válik láthatóvá, miközben a kutya képzete szinte feloldódik a szél képzetében.
Fabijoe első megoldása már telitalálat. A tócsa vizének felszíne ugyanúgy fodrozódik, mikor a kutya iszik belőle, vagy mikor egy szélfuvallat söpör végig rajta. Ám a felszárítás momentuma aligha jöhet szóba egyetlen pillanaképben, az hosszabb folyamat. Többen is meglátták a "kóbor" jelzőben a kapcsolóelemet - nagyon helyesen. A kóbor kutya és a szél mozgása ugyanolyan véletlenszerű? Nem. A kóbor kutya mozgását biológiai törvények irányítják. Szagok ezrei csábítják hol erre, hol arra, mindegyikre kíváncsi, talán éhének csillapítása lehetőségét rejti valamelyik. Eközben útjába esik a tócsa, szomját olthatja tehát. A szél mozgását légkörfizikai törvények vezérlik: a szél mindig oda törekszik, ahol éppen ritkább a levegő, eközben esik útjába a tócsa... Próbáljuk csaki: tűző nap alól árnyékba húzódva érezzük a szél fuvallatát. Amit Kata és Edina mindehhez hozzátett, már az egész versről is szólhatna, vitám nincs velük, hiszen József Attila csodája éppen abban áll, hogy a résszel is ki tudja fejezni az egészet...
Varga Tibor
vati
2012, szeptember 5 - 13:52
Permalink
Új feladat következik a
Új feladat következik a játékban, kedves Mindenki! Ha előbb a hasonlatra hoztunk példát, akkor most következzék egy metafora, amelyről ugye Kata már megállapította, hogy voltaképen nem más, mint összevont hasonlat. Magyarán hiányzik belőle a hasonlító szó vagy toldalék. Ebben a költői képben azonosító van és azonosított. Példánkban, amelyet szintén József Attilától vettem, a teljes vers Bánat címmel megtalálható a neten, ebből veszem az idézetet, a költő csak az azonosítót nevezi meg, az azonosított hiányzik belőle.
Egy pillanatra se martak ki, csak
az az elvaduló csahos rám támadt.
Feladat: nevezd meg az azonosítottat, és mi a kettő között a kapcsolóelem?
Varga Tibor
hubart
2012, szeptember 5 - 14:30
Permalink
A verset elolvastam.
A verset elolvastam. Feltételezem, hogy a költő valakivel, vagy valakikkel vitába keveredett és önérzetében, vagy talán nézetei miatt megbántották. A támadó az anonosított; az azonosító a "csahos" (kutya). A kapcsoló elem pedig a mindkettőre jellemző "elvaduló".
Oldalak