Fénytelen arcon ikon-vigyor ül,
összeveszést követőn hegedül.
Szinte a kép zene, szól is a dal,
általa vén mosoly is fiatal.
Hírt visz a szél, hoz a langyos idő,
melyre te vagy csak előfizető.
Vágy ragyogó rügye bomlik a fán,
ága karod, felemel szaporán.
Sohasem intenék csendre
madarat, békát, tücsköt.
Gyermekek felnőtt értelme
túl száll a zsivaj fölött.
Sosem állnék ki párbajra
azzal, ki szövetséges.
Lappangó vágyak lármája
titkos perceket élvez.
Pesti útról hazaérve,
Kicsi Otthonomba érve,
A Béke csendjét élvezve,
Örömmel feltöltekezve
Zárok le egy hosszú napot,
Áldott, amit Isten adott.
Szerelem,
Boldogság,
Béke...
Pesti útról hazatérve..
Sohasem intenék csendre
madarat, békát, tücsköt.
Gyermekek felnőtt értelme
túl száll a zsivaj fölött.
Sosem állnék ki párbajra
azzal, ki szövetséges.
Lappangó vágyak lármája
titkos perceket élvez.
Sándor,
József,
Benedek,
Várjuk már a meleget...
Januárban,
Februárban
Fagyoskodtunk eleget!
Fújnak a hideg szelek,
Hozzátok a meleget!
Verőfénnyel,
Napsütéssel
Legyen a Tavasz kerek!
Szél fúj
Vagy Tavasz ragyog,
Várjuk a szél holnapot,
Sándor,
József,
Benedeknek,
Kívánunk most
Szép és boldog
Névnapot!
Hibbant szelek örvényében
A világ látszólag tétlen.
Az ördög bohóccá révül,
Istent leigázni készül.
Cukros kanállal méreget
Önfelszámoló mérgeket.
Hibbant szelek örvényében.
Fehérré korhad az ében.
Oltár helyett korhadt teknő -
Már nem négy a kétszer kettő...
Nyegle profán rázza a Hit
Meg a világ alapjait.
Hibbant szelek örvényében
Török, tatár támadt régen.
Ma az öltönyös pénz-tatár
Birodalomról prédikál.
Jövőt nem ad kommersz bőség,
Őseink sokszor harcoltak
A Hazánkért - emberül;
Küzdelmeik bennünk élnek
Kitörölhetetlenül.
Egykori szabadságharcunk
A lelkünkben él tovább,
Ott még ma is rohamoznak
A rég halott Katonák.
A Hazáért élni dicső;
A Hazáért halni - jó,
Előttünk megy a zászlóval
Damjanich vagy Bem apó...
*
Egykori szabadságharcunk
Áldó keze ma is rajtunk.
Amíg lelkünket átjárja,
Nem fulladunk a világba.
Nemzetünknek útravaló;
Megmaradni
És élni jó.
Egyszer majd én is elmegyek;
A vén Idő csapja csepeg.
Minden napnyugatra kerül;
A Lét mítosszá nemesül.
Apró minden földi zálog;
Mindig lesznek hóvirágok.
Túl határán minden Szernek
Sajnálnak
Vagy irigyelnek.
Nap nap után csendben pereg;
Egyszer majd én is elmegyek.
Ha már az élet benne van,
törődsz vele minduntalan:
szüret után hosszú szünet,
elburjánozni engeded.
A vessző nyúlik szaporán,
nap húzza felfelé talán,
törődésed sokat segít,
elmetszed fölös ágait,
Túl az ötvenhetediken
Toll és a kar ritkán pihen.
Tervek épülnek rakásra -
Még van Idő folytatásra.
Van család, lehet élhető,
Célt, értelmet adó Jövő.
Túl az ötvenhetediken
Koromat könnyen viselem.
Társam holtig a Szerelem;
Túl az ötvenhetediken.
Március, titkok hava,
Kikelet szülőhona,
Márciusban új Élet terem,
Márciusban sebességet vált a
Végtelen.
A világ újra kerek,
Boldogok az emberek,
Alkony szélén
Rongyos végzet
Nyekereg.
Újra itt a Kikelet,
Újra tervezni lehet,
Tudjuk, hogy az
Isten minket
Még szeret.
Hallgassátok jókedvvel, ha ráértek! :)
https://soundcloud.com/marie-wyqthor/nyar-a-parton
https://soundcloud.com/ragozok/rag-bmihalycsilla-uresseg
Ezerszer ezer nap alatt
Korunkból csak mítosz marad.
Pénzhatalom dollár-bája;
Majd a régész se találja...
Dogmatikus őrületek
Enyészetnek sem kellenek.
Isten majd újra befogad
Ezerszer ezer nap alatt.