Erre hűvös szelek járnak,
a globális tőke fújja,
nincs bélése a gatyának,
és túl lenge az ing ujja.
Hej, ennek az áramlatnak
de sok erős nemzet bedől,
új nótára táncolhatnak,
ahogy fújják Brüsszel felől.
Szomorú a globál-ábra,
sajnos, megtörténhet bármi;
álljon ki-ki saját lábra,
úgy próbáljon táncot járni!
Szép őszies napok telnek,
Szent ötletek menetelnek.
Munka, Szabadság, Szerelem,
Mind a három megvan nekem.
Még nem lehet közel a vég,
Mert munkából akad elég.
Szép őszies napok telnek,
Megírt sorok menetelnek.
Napok boldogságra lelnek;
A Szerelmek - nem telelnek.
Hosszú nyelvet ölt a világ,
nagy divat lett hátsót nyalni,
az a menő, aki svihák,
s gyémántfényű lesz a talmi.
Bűntudatod miért lenne?
Múlandó e lét, hát veszhet,
úgy sincs semmi hasznunk benne,
az igazra vess keresztet!
A józan ész mostanában
Sokak szerint túl koros,
Reflexei nem "modernek",
Világlátása poros.
Polkorrekt szivárványhorda
Pénznek behódolni kész,
Az ordítja, többé már nem
Szükséges a józan ész.
Azt mondja, hogy "nyílt és szabad"
Genderhit lesz a jövő,
A férfi többé nem férfi,
És többé a nő se nő.
Én azonban úgy gondolom,
Lehet bármilyen merész,
Mind hamis ösvény, aminek
Nem számít a józan ész.
Hallgatag November,
Száraz levéltenger;
Ködbe vonult Régiekre
Gondol most
Az Ember.
Hallgatag November,
Tűnődik az Ember;
Maga alá gyűr minket
Az Idő,
A vén henger...
Hallgatag November,
Fonnyad a vén kender;
Békére és nyugalomra vágyik,
Aki
Ember...
Hallgatag November,
Száraz levéltenger;
Ködbe vonult Régiekre
Gondol most
Az Ember.
Profán világvégét
Zeng a profit-ének;
Masszává lett emberroncsok
Robot-útra térnek,
Polkorrekt gép-banda hegedül,
Csak az Isten hallgatag
Valahol...
Egyedül...
Szelíd hagyományok
Lomtárba kerülnek,
Igazmondók felségsértő
Szavak miatt ülnek,
Nemzetállamok felbomlanak,
Érték többé nem marad csak
Mindenütt
Salak...
Hétköznapot szaggat
Multikulti horda,
Emberiség sem marad, csak
Kevert embercsorda,
Igaz szóra nem lesz felelet,
De nemünkkel játszadozni
Nyugodtan
Hol van ma a túlerő?
Ki hiszi, hogy játékszere lehet
Ország
És Jövő?
Hol van ma a hatalom?
Kit szolgál ma a hazugság
Cikkben,
Versben,
Színpadon?
Tán a kormány oldalán?
A Haza megmaradása
Most a fő veszély talán?
Nemigen!
Ezer liberális mantra zúghat,
Akkor sem hiszem!
A túlerő merre van?
Vállalja-e önmagát, vagy
Sanda?
Sunyi?
Arctalan?
A túlerő mit akar?
Mire jó a
Telepítés,
Sok hazugság,
Zűrzavar?
Minden pohár kiürült.
Szél és eső rázza a fát,
Előkerül a nagykabát.
A hőfok még mínusz felett,
Csak a szél ad fagy-érzetet.
Az október enyészete
Már a Tél előérzete.
Didergésről szól a rege,
Itt van a tél előlege.
Liberális "világlélek";
Nem zavarják holmi tények...
Utópiával hiteget,
Tenyésztget - végső hideget...
Szél és eső rázza a fát,
Koptatja vén Európát.
Vén, elkényeztetett, kába...
Vészt ültetett a nyakába...
Szél és eső rázza a fát;
Hazaszeretet - nagykabát.
Megérintem,
ami(aki) érint,
Kezem érzi...
Keze félti.
Mindent végig,
mért is félig!?
Bírni, bízni
Egybe hinni!
Tövis, ha szúr,
Vérünk az úr!
Megszelídül,
kit újjászül.
Közelebb hoz,
visz egymáshoz!
Beteljesít,
Ki egyesít,
Az érintés
is szó, - beszél!
Kér meg' ígér,
('míg) visszajelzés.
MystyKata: Ami,(aki) érint...
Pillangó szállt a tóparti kőre,
oda tűzött épp a napsugár.
Megpihenni vágyott a kis dőre,
lekárogta ott egy varjúpár.
Szellő támadt, rút fellegek hátán,
zord batáron vonult be az ősz,
és a parti idilli táj láttán
úgy gondolta, kicsit elidőz.
A két madár búsan körözött fent,
tollal bélelt fészkük veszve rég;
a kis lepke óvóhelyre röppent,
könnyen akadt neki fedezék.
A méltányos, mennyei szent kegyet
úgy osztotta szét a Teremtés,
hogy találjon esélyt minden egyed,
s a gyönge is legyen szerencsés!
Szeles, nyűgös őszi napok;
Heves szélben sár kavarog.
Régi kipróbált szerelmek
Gyengéd szeretettel kelnek.
Vezérelt rögeszmék rabja
Saját jövőjét eladja.
Európa vak és süket;
Kótyavetyén a becsület.
Jelen suttog,
Jövő dadog -
Szeles, hűvös őszi napok...
Az EU hiába nyafog,
Mégse leszünk öngyilkosok.
Nem kincsekre alkudozunk,
Hanem csak élni akarunk.
A gyermekeinknek tovább
Akarjuk adni a Hazát.
Globál-pénz hiába dohog.
Mégse leszünk öngyilkosok.
Mi se világgá nem megyünk,
Se muszlimokká nem leszünk.
Gondűzöttség menedéke
A hétköznapi szent Béke.
Multikultira nem vágyunk,
Jó lesz nekünk a sajátunk.
Csak morogjon, aki morog,
Mi nem leszünk öngyilkosok.