Blogok
Digitális élet-csapda
Beküldte lnpeters - 2017, november 12 - 23:06Digitális élet-csapda
Az Életet csak - ugatja.
Az Élet "zöld aranyfája"
Nem fér a fájlok tárába.
Sohasem lehet reális,
Ami csupán - digitális.
Digitális élet-csapda
Sok naiv lélek - becsapva.
Léttől messze elszakad a
Digitális bürokrata.
Digitál valóba túrhat,
A szögletes is gurulhat.
Bizonytalan már a mérték,
A hülyeség lett az érték.
A Lét minden területén
Lubickolhat már a kretén.
A világra felleg tolul,
Józan ész - barlangba szorul.
Üresség
Beküldte Csilla - 2017, november 12 - 21:40Lángtorkú madárkám
Beküldte hzsike - 2017, november 12 - 13:13Sárgul a juhar levele
Beküldte lnpeters - 2017, november 11 - 23:57Sárgul a juhar levele,
Hanyatlik az év is vele.
Novemberi köd-vakarcsok
Mögött születő Tél harsog.
Őszutó dér-könnye pereg,
Csípősebbek a reggelek.
Sárgul a juhar levele;
Minden árulás fekete.
Köhög a propaganda-tél,
Hazugságot csóvál a szél.
Perverz, halott tőzeghalom
Az épülő birodalom.
Sárgul a juhar levele;
Ősz a döntések ideje.
Ha bárkik bármit akarnak,
Megmaradunk-e magyarnak...
Ősz a döntések ideje;
Sárgul a juhar levele.
Szent bosszú
Beküldte hubart - 2017, november 11 - 13:58Én legyek püspök? – motyogta Márton –
Méltatlan vagyok, erre Uram!
Kardomat barbár vérébe mártom,
lelkemnek üdve árnyba zuhan.
Bízzanak meg egy bűntelen lelket,
aki a dolgát úgy végzi majd,
koldusként böjtöl, álmot nem kerget,
érdekből soha nem csinál bajt.
Ludam óljában most elrejtőzöm,
amíg ott bent a konvent zabál,
vén a bizottság, keresni győzzön,
napestig engem meg se talál.
Őszi bál
Beküldte hubart - 2017, november 10 - 18:31Sokáig tűrték rút porát a nyárnak,
ma tarka gálaöltözetben állnak.
Míg jő a vén zenész, a társaság kivár,
de végre érkezik, nyakán gitár.
Tudott dolog talán, az ősz s a bú rokon,
a dal zokogva peng a húrokon.
E halk zenére sírva így mulatnak,
megadva módját minden mozdulatnak,
akár ha börtön árva foglya vár csodát:
kegyelmet, égi fényt s az otthonát.
Nekem az erdélyi magyar honfitársam!
Beküldte lnpeters - 2017, november 9 - 23:50Nekem az erdélyi magyar honfitársam.
Van annyira magyar, mint én vagyok,
Sokszor még magyarabb.
Nekem hétköznap,
Szülői örökség,
Neki: Valami más..
Bátor és szent
Kockázatvállalás.
Nekem az erdélyi magyar honfitársam,
Akármit béget szégyen-birka nyáj,
Románozzon a nyegle naplopó,
A pénzbohóc,
A hazaáruló,
Sohasem fogom megtagadni őket.
Nekem az erdélyi magyar honfitársam.
Területrablás nem teszi románná
Azt, aki lelkében magyar marad.
Nekem az erdélyi magyar honfitársam,
hiábavalóság
Beküldte Sztancsik Éva - 2017, november 9 - 19:26Őszi hangzatok
Beküldte hzsike - 2017, november 9 - 19:11"A Testamentum "
Beküldte titus56 - 2017, november 9 - 11:44Múlt tócsáit kerülgetve...
Beküldte lnpeters - 2017, november 8 - 23:47Múlt tócsáit kerülgetve,
Jövő-hitre vetemedve...
Nemlét gőze fölött győzve,
Jelen füstjét letüdőzve...
Hétköznapok hátán élve,
Jót keresve,
Jót remélve..
Soha el nem keseredve,
Múlt tócsáit kerülgetve...
Disszonáns
Beküldte Csilla - 2017, november 8 - 15:26Télbe réved
Beküldte Schvalm Rózsa - 2017, november 8 - 10:08Az ősz lassan télbe réved,
új ruhát ölt a természet.
Álomszépet, hófehéret,
leple alatt alszik mélyen.
Altatódalt szél fuvoláz,
nem olvas ő soha kottát.
Néha, ha kell, ügyes szobrász,
hópelyhekből oltárt formáz.
Zúzmaraszőtt csipkefátyol
hull a fákra, jő Karácsony.
A Szeretet mindent átfon,
földre tekint a Menny áldón.
Idő útján óra ketyeg,
gyorsan múlnak röpke percek.
Homokórán Ó lepereg,
új csizmába lép a reggel.
Akkumulátor-rigmus
Beküldte lnpeters - 2017, november 7 - 22:40Akkumulátor-csere után
A motor pörög,
Holnap reggel végre megint
Kocsiba ülök.
Isten veletek, hajnali
Emberdús buszok,
Munkába járni újra az
Opellel fogok!
Lengő rostán
Beküldte hubart - 2017, november 7 - 14:06Őszi lombon, széldorombon
bágyadt zenész muzsikál,
már a pók is pamuthont fon,
fánk, a puszpáng, borzolt pompon,
kertünkre a bú szitál.
Nyara után epekedve
a fáradt Nap szirma hull.
Bent hervad az ember kedve,
mordan fordul, mint a medve,
míg a világ kint fakul.
Vége az akkumulátornak
Beküldte lnpeters - 2017, november 7 - 00:15Vége az akkumulátornak,
Felzabálta a hideg,
Reggel megint nézem, hogy a
Bumlibusz hol tekereg...
Fekete betli. Ellenem
Még az Isten sem fogad;
Tudja, mennyire gyűlölöm
Én az ilyen napokat...
Emelt fővel
Beküldte hzsike - 2017, november 6 - 21:00Rekviem
Beküldte Haász Irén - 2017, november 6 - 13:52Az Idő mocsaras partján
Beküldte lnpeters - 2017, november 6 - 00:09Az Idő mocsaras partján
Leskelődik a toportyán.
Ha jönnek a nehéz évek,
Vérszomja is újra éled.
Ha kétség és viszály jönne,
Jóllakna az idők szörnye.
Az Idő mocsaras partján
Tanyázik a profán sárkány.
Csüggedés árnyékába száll,
Reményt és hiteket zabál.
Hitünkből nem engedünk,
Fut tovább az idő velünk.
Fut hajónk az Élet-portyán
Az Idő mocsaras partján...