Blogok

Irodalomtörténeti szösszenetek - 26.

A magyar irodalom és költészet némely XIX. századi alkotóiról szólván többen is – egymástól homlokegyenesen eltérő nézeteket valló irodalomtörténészek is – nyomatékosan jegyezték meg, hogy a nyugat-európai és a magyar alkotók pesszimizmusa egészen más forrásból táplálkozik.

A nyugat-európai írók és költők borúlátása abból származik, hogy kiábrándultak a haladásból, míg a magyaroké éppenséggel abból, hogy nem bíznak benne, hogy nálunk is megvalósul a “haladás”.

Lepketánc

Lent a végen,
zsenge réten
barkaágak intenek;
duzzad kedve, mint a vánkos,
vígan űz egy tarka, táncos
pillangót a kisgyerek.

Tűz tavában
délibáb van,
forr a lég, a nyári ég.
nyelvet ölt a kecskerágó,
táncra perdül száz imágó
szállva mint a tollpihék.

Őszi kertben
rozsdaverten
pár levél az almafán,
hull a rózsa lepkeszirma,
még az ég is mintha sírna,
könnyet ejt a vén platán

Fent a légben,
messzeségben
száll a pille, szárnyra kél,
háztetőkre hóruhát rak,

Magzatomhoz

 

 

Magzatomhoz

Angyalszárnyú vágyból valósággá lett,
s megfogant a csendből egy halk dobbanás. 
Ölemben ébredő, édes élet-csepp –
szent forrásból fakadt türkizcsobbanás.

Kiteljesedve vagyok bölcsőd, hited –
míg bennem élsz –, s mint pilleszárnycsapás,
méhemben rezdülnek álmaid – tied 
az ős-reményből kilobbanó varázs.

A nagyszülők

 

A nagymama
kislányként frufrut hordott,
feje búbján óriás
masni trónolt.
Ünnepélyes
kis arca mögött tábla,
úgy került az osztály
fotográfiára.
Minden gyermek
sötétkék köpenyt hordott,
akkoriban
nem vágott fel a jómód,
fehér blúz volt,
ünneplő rakott szoknya;
és az ifjonc
ülőhelyét  átadta…

Csuda öreg Télapó

 Csuda öreg Télapó
            
                1.                     

Fanni még óvodás,
jövőre már iskolás.
Arca halvány jégvirág,
Szőkesége szalmaszál;

 

aranyeső napsugár.

 

Kézen fogva a mamával,
levelet küld postával.
Mikulásnak címezte,
kívánságát elküldte.

Oldalak