A drága kenyér
Beküldte Mysty Kata - 2012, augusztus 23 - 15:00
mysty Kata
Álomba ringatta magát
a sápadt teli hold,
S csillagok nyomában lassan
pihenni elvonult.
Udvarából Hold-anyó még
többször is integet,
Naphimnuszt dúdolva, táncot
lejtő pirkadat lépked.
Virradat! Simogasd arcát
a koránkelőknek!
Vidd a frissességed harcát
az életmezőknek!
Hozz víg szelekkel
kedvitató vályút...
Hadd kortyolgassa
ébredező álmunk!
Késve jött a kánikula,
Amikor a nyár már oda,
Felrobban a levegő,
Holnap talán fű se nő.
——-
A sorozat tizenharmadik tagja legyen egy – tizenharmadik…
Nem tudok írni, a boldog időkről.
Béna kezemben a múlt, kesereg.
Mert a jelen felemészt; szava őröl.
Nem őrzi kripta, temető,
Elrejti mélyen az Idő,
És halkul a szava;
Emléke áll még dacosan,
Barátaim!
Most újra köszönöm,
Hogy Veletek
Találkozni:
Öröm.
——-
Éjszaka foszlana, feslik a varrat.
Illan a föld szaga, könnyeit írta
fák levelére a hajnali harmat,
Harmincnyolcadik rész
Az egyenes vonalú fejlődés elve azt próbálja velünk elhitetni, hogy a bolygónkon az első és egyetlen civilizáció vagyunk, és nagyjából egyenletesen gyorsulva fejlődünk az evolúció által megszabott úton.
Minden sanda jövendöli végét most a világnak;
Nem lesz szilveszter, mert becsapódik a kő.
——-
Mysty Kata
Mysty kata
Szerelem
Nyár végéhez közeledve
Lanyhul már vén Napunk kedve.
——-
Búcsúzkodik már a nyarunk,
Átjárt a fájdalom,
Amint elcsapott a sárga villamos.
Vérző arccal,
lüktető aggyal.
Csillaghulló augusztusban
Nyújtóznak a fák,
Kihasználják, hogy még tart