Hamleti kérdés
Beküldte hubart - 2012, július 12 - 13:00
Erős kétely lett úrrá a legyen:
hogy mit tegyen, legyen, vagy ne legyen?
Erős kétely lett úrrá a legyen:
hogy mit tegyen, legyen, vagy ne legyen?
Hulló jégszilánk az eresz alatt,
magam voltam én ezen a télen,
vagy az, kivel az idő elszaladt,
Filia, erósz, agapé
Krisztus!
Téged
Szeretet
nemzett,
engem
filia, erósz...
Fogd hát
a kezem...
Istenem!
Nélküled
ember
szeretni
képtelen!
"Szörny" szülötte -
álarcosan
szeretkezik,
erószban
fogant élet:
szeretni
alig képes.
Nyár őrzi a Szerelmet,
Tél hozza a Véget;
Boldog, aki Kedvesével
Nyugalomban élhet.
——-
Jaj, ezek a legyek!
Ilyenkor nyáron fülledtek az esték
mócsingos húslevesként
ölel a táj, a város, a kopó festék
Hajamat ma kerüli a szél,
arcomba nem fúj kacéran,
távolodik szívemből a tél,
A “műveletlen” Móricz és Ady
A pesti kávéházakban bizonyos “művelt egyének” igen gyakran élcelődtek Ady és Móricz rovására. Mindkettőt műveletlen, tájékozatlan, Mucsáról szalasztott írónak tartották, egyik sületlen viccet a másik után sütötték el róluk – feltéve, ha nem voltak jelen.
A fickók pénzes családok kölkei voltak, egész nap a kávéházban lebzseltek , és ápolták felfuvalkodott sznobizmusukat. Nehezen viselték, hogy különb lehet náluk egy szilágysági kisnemes és egy parasztivadék.
Ady és Móricz nem beszélnek idegen nyelveket!
ÖLELJ ÁT, ha reggel felnyitom a szemem,
karjaidnak fészke adjon helyet nekem,
simítsd ajkaiddal gondterhelt homlokom,
varázsold lényeddel békéssé otthonom...
ÖLELJ ÁT, ha aztán munkába indulok,
hadd vigyem magammal varázsos illatod ,
mosoly játszik tőle egész nap ajkamon,
emlékétől köddé válik a bánatom...
Hol van a Lét értelme, az Élet isteni célja?
Ünnepi asztal vagy köznapi téma a Lét?
———
Itt vagyok és nem fordulok egyszer sem meg az úton,
mindegy, mit mond rólam az oldalról figyelő én,
folytatom így járásom, lágy ruha selyme borul rám,
szűken, gyászosan, éppen, mint esztendei múltnak.
Hol álmaimra rákacagtak,
sötétbe zárva félve éltem.
Feszültem átkozott falaknak -
A Haza sohasem politika,
Nem rossz, konzervatív kivagyiság,
Nem liberális alamusziság,
A Haza:
Otthon,
Harminckettedik rész
Kánikula
Kánikula uraság
Ráül a világra,
Mint a tájra a távolság
Szürke fityulája.
Versem nem tartozik a fajsúlyos alkotások közé, formai hiányosságai is vannak. Elnézéseteket kérem, de a kánikulára való tekintettel ezt most neglizsében irtam, ezért is lett pongyola.:)
Égő pokol most az egész völgykatlan,
vidékünkön ez a hőség szokatlan!
Kisszobámból ki sem bújok, azt hiszem,
verset írok, felforrt már az agyvizem.
Szenvedve a hőgutától, legottan,
magamról már minden rongyot ledobtam.
Csak egy fürdőgatyát hagytam magamon,
amivel a zavaromat takarom.
Izzik a nap fönt. Vak tüze forrón ömlik a tájra.
Szomjas a fán a levél, száraz a fű idelent.