Mysty Kata
Pár sorpár
Őszi égbolt fodrozódik felettem,
Nyárnak tüzét aligha elfeledtem.
Lelki ébrenlét jellemző sajátság,
Torlaszt épít elé fojtó bezártság.
Csend hullámán áramló mosoly pirít,
Arcod élénk bájából társad merít.
Hajnal aranyozza virradó fény árnyát,
békét hódító nap fénynyelő sugarát.
Mysty Kata
Egy vers margójára
"Jaj annak, aki ellenséget kapott!"
Áldozat áldozata, tehetetlen
telhetetlen , gőgös siránkozó.
Pokollá teszi a másik életét;
piszkálja, lelkét sebzi, elveszejti,
bosszút áll, kihasználja , följelenti.
Irigy kéjes kéj büszkeségét emeli!
Forgó örvényben áll, haja csapzott,
bal kezében hosszú kötélen lóg a múlt,
Negyvenhatodik rész
A tanulmány végére szeretnék eljutni a szerelem értelmezéséig, valamint addig, hogy számba vegyem, miféle szerelmi lírára van (vagy volna) szükség most ahhoz, hogy a szerelem aktuális fogalmát, a szerelem jelenségének mai arcát méltó módon mutassa meg.
Szerelem és szerelmi líra voltaképpen elválaszthatatlan egymástól, valamiféle szinkretizmusban élnek, mint ugyanazon sok oldallal rendelkező idom két különböző oldala.
Fürdő füvén lopott a nyár
bőrömre arany színeket;
a nap dobálta nyílhegyek
elől futott a hűvös árny.
„Égi csikón léptet a nyár”,
hinti hevét, míg hazajár.
Ősz démona bajra vár,
Csörömpöl az orsó,
Rontásé már a határ,
A világ koporsó.
Mysty Kata
Őszi nap - Formázott változata Közkívánatra!
Ájult csendünkbe révedt ajakkal
hallgassuk együtt a perc mit mesél;
fülünkbe már nem harsog a vad dal,
Rózsa , tövis nélkül?
Örömre váltom
Én egyfolytában nevetek,
abbahagyni nem lehet!
Kinevetem, csak játsszatok!
Örömre váltom a bánatot!
Aztán, ha jön a pillanat,
hát csak sírva fakadok,
A változó kor borzasztó!
A hangulat hervasztó!
A mosoly újra visszatér,
hozzám - jó barátként.
Jóleső kacaj helyrehoz,
Vidámmá "be"- betonoz!
Mysty Kata
Most már október pereg,
Dolgoznak az emberek,
Kőkemény múlt áll mögöttük,
S a jövőjük:
Mysty Kata
Őszi nap - Formázott változata Közkívánatra!
Ne becsülj le másokat!
De túl, - túl se mérd!
Az egyensúly az, ami valamit ér!
(ért)
Ne mondd a másiknak: - butaság!
Csak azt, - talán, - meglehet!
Az egyensúly az, ami itt még tehet!
(teremt)
Ne nézz ferde szemmel!
Hogy más másképp teszi...
Az egyensúly az, ami a valóst képezi.
(ékeli)
Ne ítélj el senkit!
Senki, semmi sem tökéletes.
Az egyensúly lesz majdnem végleges!
(tényleges)
Arad…
Ez a nap évről évre visszatér,
Deres üstökkel, köddel, komoran,
Gyász-glóriásan,
Negyvenötödik rész
A tudományt jelenlegi módszertana nyilvánvalóan reménytelen helyzetbe hozta; semmit sem mondhat a szerelemről, ami igazán lényeges. A tudomány mostani szempontjai a szerelem fogalmának lényegéhez képest teljesen külsődlegesek, legfeljebb érintőlegesek. Ilyen alapállásból lényegi eredmény nem érhető el.
Cserépkorsó az emberi élet,
törékeny, hát rája jól vigyázz!
Lenni még
Meghitt pillanatokért, mert fölér
mindegyik egy heves szeretkezéssel.
Szemcsillogtató örömökért, mert
gyújtólángja minden szerethetőnek!
Figyelemért, mert szeretetről szól,
mind egy önzetlen magunkba ölelés.
Bocsánatkérő kis szünetekért,
amely csak a nagy lelkek egyensúlya.
Bizalomért, mert igazán fölér
egy hitvesi nász boldog körtáncával!
Mysty Kata