Nyári Nap
Beküldte Mysty Kata - 2012, június 30 - 00:07
Harmincegyedik rész
Ez a vers nem jött volna létre, ha Kőszeghy Miklós nem írja meg a sajátját ...
Én játszanék veled: Halál,
ha fakó árnyad lengedez;
lennék érett búzamező,
melyet kezed éppen keres.
De elhajolnék mint a nád,
ha meglengetnéd a kaszád.
És játszanék veled: Idő,
göröngyös útra mutató;
ha fáj a gond, és ég a szív,
álljon az óramutató.
Majd akkor rakjon perceket,
hogyha a rossz már nem nevet.
Véget vet már a tanévnek
A tomboló napsugár,
Kis kertünkben alkonyatkor
Kora nyári illatár.
Szél sodorta szikrán gyúlt e nóta
- csillagfényből, tőled érkezett.
Perzselő e szenvedély azóta,
Elefántcsont tornyokon
Unatkozik sok rokon.
—–
Szerfelett magas fokon
Bicegnek vers-romokon.
—–
Mysty Kata
Hintaszéken...
Hintaszéken röpülök
múltammal hátam mögött.
Jelenem a mellemen
lepedőbe tekerem.
Takarom fázós torkom
hangom meleg dalokba
reszkető kézzel fojtom...
Harmat lepi már minden
örömöm, a torkomon
hattyúdalom köszörülöm...
Tovatűnt időnek lábnyomain járok,
Betakarja hantom gyönyörű világom.
MYSTY KATA
A pillanat szólít
Elalélt kedvű pillanat
Könnyű annak, aki csak
A költséget magázza,
Saját ember-mivoltát
Mindennap megalázza.
——-
Harmincadik rész
A forma általi meghatározottság igen jelentős részben abból származik, hogy valaha minden verses szöveg – benne pedig minden mai értelemben vett lírai mű – énekvers volt, minden verses szöveget énekelni lehetett.
Izzad az ég kék homloka is tán, ömlik a hőség;
Perzsel a vad, buja Nap, éget a kánikula.
—–
Rejtőzve les a fatehén;
Tán azt hiszi, nem látom én.
——-
Teremtés óta benne bőg
Közöny-síneken robog az Idő,
Az egykedvűség lomha vonata,
Te ma leszálltál róla végleg.
Ma egy kicsit nosztalgiázok ...
Ott, hol a Berettyó összefut az Érrel,
ahol a napsugár tömött kalászt érlel,
egy kicsiny faluban a román határnál,
ahol a vadrózsa szebb a rózsafánál,
Világvége Szupersztár
Koncertet ad éppen;
A tömeg úgy tombol neki,
Mint valaha régen…
Mysty Kata