Blogok

   Mysty Kata

 Asszonyom!
- Boncza Berta-

Gyönyörű, fényes, fekete…

Méltóságteljes, mint az óceán,

S véget nem ér soha;

Ezt a verset Kőszeghy Miklós Lepke című költeménye ihlette.

Lepke voltam én az Isten
tenyerén,
jóllakottan élve hitnek
kenyerén.
Elkerülve mélabút, bajt,
azt remélve, tán az Úr majd
osztva csendes égi áldást
- pille szárnya mégse vár mást -
rám borítja féltve óvó
kézkoporsó
fedelét.

2012. június 11.

Szép kora nyár van, a felhők messzire tűntek az égről;

Alszik a szél valahol, s tombol a kánikula.

——-

    Mysty Kata

   Asszonyom !

  -Mikes Klára -

Huszonkilencedik rész

  Mysty  Kata

    Bokorrím

 Várom , hogy egyszer csak csodára ébredek:
 megnyílnak nekem az egek, vagy talán a tengerek,
 elsodornak majd minden komor felleget...
 édes Katkám mosolyarca Napként integet .

 Mysty Kata

  Hová is mehetnénk...

   Asszonyom!

- Szendrey Julia! -

Nem fogynak a szörnyek sose,

Nincs már időm haragra se.

——-

Zeusz atyám, undok lettem;

           Mysty Kata

           Asszonyom!
 -Dióssyné Brüll Adél-
 
 
Otthonra lelt

Szél sodorta szikrán gyúlt e nóta
- csillagfényből, tőled érkezett.

1938-ban a könyvnapi sátorban lelkesen dedikált Móricz Zsigmond.

Még mindig elfojtja a friss erőt,

Még mindig mérgezi a levegőt.

—–

Amputált történelmünk csikorog,

Mysty Kata
Változatok egy hangra

Szivárványutazó,
   lélek fotósa

Gyermekként messze az ajtó,
a folyosó manók, koboldok rejteke,
törpékkel telt a szakajtó,

Mysty Kata

Telihold
 
 
Kékség ormán telihold

szerelmet vall valahol.

SzingLili
 
 
Burokban maradt,s
pang életerő.