Blogok

Hajamat ma kerüli a szél,
arcomba nem fúj kacéran,
távolodik szívemből a tél,

A “műveletlen” Móricz és Ady

A pesti kávéházakban bizonyos “művelt egyének” igen gyakran élcelődtek Ady és Móricz rovására. Mindkettőt műveletlen, tájékozatlan, Mucsáról szalasztott írónak tartották, egyik sületlen viccet a másik után sütötték el róluk – feltéve, ha nem voltak jelen.

A fickók pénzes családok kölkei voltak, egész nap a kávéházban lebzseltek , és ápolták felfuvalkodott sznobizmusukat. Nehezen viselték, hogy különb lehet náluk egy szilágysági kisnemes és egy parasztivadék.

Ady és Móricz nem beszélnek idegen nyelveket!

ÖLELJ ÁT, ha reggel felnyitom a szemem, 
karjaidnak fészke adjon helyet nekem, 
simítsd ajkaiddal gondterhelt homlokom, 
varázsold lényeddel békéssé otthonom... 

ÖLELJ ÁT, ha aztán munkába indulok, 
hadd vigyem magammal varázsos illatod , 
mosoly játszik tőle egész nap ajkamon, 
emlékétől köddé válik a bánatom... 

Hol van a Lét értelme, az Élet isteni célja?

Ünnepi asztal vagy köznapi téma a Lét?

———

Itt vagyok és nem fordulok egyszer sem meg az úton,
mindegy, mit mond rólam az oldalról figyelő én, 
folytatom így járásom, lágy ruha selyme borul rám,
szűken, gyászosan, éppen, mint esztendei múltnak.

Hol álmaimra rákacagtak,
sötétbe zárva félve éltem.
Feszültem átkozott falaknak -

A Haza sohasem politika,

Nem rossz, konzervatív kivagyiság,

Nem liberális alamusziság,

A Haza:

Otthon,

Harminckettedik rész

Kánikula

Kánikula uraság

Ráül a világra,

Mint a tájra a távolság

Szürke fityulája.

Versem nem tartozik a fajsúlyos alkotások közé,  formai hiányosságai is vannak.  Elnézéseteket kérem, de a kánikulára való tekintettel ezt most neglizsében irtam, ezért  is lett pongyola.:)

Égő pokol most az egész völgykatlan,
vidékünkön ez a hőség szokatlan!
Kisszobámból ki sem bújok, azt hiszem,
verset írok, felforrt már az agyvizem.

Szenvedve a hőgutától, legottan,
magamról már minden rongyot ledobtam.
Csak egy fürdőgatyát hagytam magamon,
amivel a zavaromat takarom.

Izzik a nap fönt. Vak tüze forrón ömlik a tájra.
  Szomjas a fán a levél, száraz a fű idelent.
 

MystyKata:

Ünnepedhez

Hordozzon Isten

Az istenek halnak, az ember él – visszakézből

A jelenlegi irodalmi köztudatban Babits Mihály és József Attila valóságos félistenek, nincs a kanonizált magyar irodalomnak olyan irányzata, amelyik a kettő közül valamelyikre – esetleg mindkettőre – ne hivatkozna.

A tankönyvi sablonok az irodalomtörténeti tudat frissessége ellen hatnak. Egy-egy sarkos megállapítás rögzíti a költőt valamilyen dobozban, beékelődik alkotó és közönség közé, a doboz címkéje lassacskán a valóság jelmezének tűnik. Így válnak költőink “holt költők társaságává”.

Démon. Éva volt az őse.
Tombolt mágikus hatalma
- Belzebubnak ismerőse  -
csókkal mérgezett az alma.

Hőségdémon ostromol,

Izzadnak a fák,

Perzselő légben fuldokol

A satnya világ.

—–

Mysty Kata
Honosítás

Vigyázz Nemzetem!
A gyűlölködő fel ne
használja ellened!

Rekkenő nyár volt és hamis,

Fuldokolt a Nap akkor is….

Pállott volt a levegő,

Kiszáradt a legelő…