Fáradt vers
Beküldte Braunel - 2012, április 4 - 20:57
Órák, napok,
Fáradt vagyok.
Most kéne talán lepihennem.
Nincs szín, se fény
És nincs remény.
Órák, napok,
Fáradt vagyok.
Most kéne talán lepihennem.
Nincs szín, se fény
És nincs remény.
Áprilist látom,
virágzó fákon,
zümmögve dolgozó méhek raját.
Lobban a kedvem,
Virágvasárnap
Lélek ébren vagy?
Lopakodó
Mysty Kata:
Utak
Egyik előre vezet ;
másik visszafelé fut.
Aztán elágaznak,
Zúgnak a böjti szelek,
Húsvét közeleg;
Éledezik ilyenkor
A lelkiismeret.
——-
Az eltörött lelkű ember
Egykor nem járt fedett szemmel:
sütött velük, mint a Nap
Szamárháton Ő lovagol,
a hatalmas"bűn meglakol".
Ármány-áradat vonul elé,
nem érez szívében tőrdöfést...
Szívében bánat-kasza arat,
Ő üzen a bűnnek hadat...
Jeruzsálem őrzi, megőrzi
Lábnyomát ott , a gazon!
A kulacsban Ő a víz - meleg napon,
kincset érő titok perselye....
Jövőt nyíló Fény virága.
Küldetésre Hívó, törvényt közelhozó...
Ravatalánál a pap, betegágy mellett az orvos...
Hiszem. Virágvasárnap Kálváriája,
- titáni szenvedésünk örömre váltása ,
Mysty Kata
Szabad a vers
Szökj foglyok
Tizenkilencedik rész
A szerelemnek egyes emberek házasság előtti életszakaszára való korlátozása természetesen a szerelem értékének gyakorlati kétségbe vonását jelenti. Ehhez könnyen csatlakozik az a közvélemény egyes részeiben csaknem axiómává emelkedett meggyőződés, hogy a szerelem rövid, időleges, és kizárólag a fiatalság múló élménye.
„A szerelem elmúlik, a szeretet megmarad.”
Fényes ifjúkorom;
Lobogtam egykoron.
——-
Roppant lánggal égtem,
Igen vígan éltem.
Nem(részlet)
"...csak nehogy a síromra ülj,
mert beroskadnak az aforizmák,
hisz amíg éltem,
elég segg voltam egyedül".
Rianás
Most játsszuk azt, hogy jó nekünk;
boldog, vidám az életünk.
Ölelj szorosan kedvesem,
Mysty Kata:
Forrásod a…
Hol várnak ragaszkodva
ölelő karok?
Kik suttognak visszatartón
Árad a víz, pattan a rügy.
Zsibogó a fa hónalja,
feszül az ég hasaalja.
Akkor is örülünk a tavasznak,
Ha sistereg a Lét,
Ha árak kúsznak égbe fel,
Ha jövőnk porban térdepel,
Roskad már a Múltak sánca,
S lidércfények tündértánca
Kápráztatja a Jelent;
Mysty Kata:
Mesél az erdő
Vágyunk egyre
a csendre ,
ki a természetbe;