Milyen a jó vers?
Beküldte lnpeters - 2012, május 5 - 19:38A jó vers talán kocsonyás és
Amorf szöveg-massza,
És az Olvasó dolga lesz,
A jó vers talán kocsonyás és
Amorf szöveg-massza,
És az Olvasó dolga lesz,
Mysty Kata
SeaM -hez
Huszonnegyedik rész
Kényes ponthoz érkeztünk.
Mysty Kata
Jövőnk?
A néhai Lajos király
Húsz esztendejével,
Rozzant seregével
Mohácsra ment meghalni.
——–
Gyermekem kihordtam épen,
vágyaim vetéltem el mind!
Combom átkarolja vérem,
s büszkeségem álmokért int.
Mégsem indulok feléjük...
bármi szépet adna létem,
fojtanám magam beléjük,
Ez a vers nem jött volna létre, ha fabijoe barátunk nem írja meg a magáét.
Hányszor űztelek magamtól,
én konok! Hiába hittem:
most erős vagyok. Badarság!
Éltemet siratja minden,
hisz kopogni véltelek, s így
tárt karokkal otthonomba
engedem ma hallgatásod.
Mysty Kata
Májusi dal
Könnyű májusi zápor mossa a Földet;
Vigadva ragyog majd a Nap is újra fel.
Frissül minden a Földi Folyóban, élet
ágazik szerte termékeny szárban. Kiált
a vágy :- közeledj"paradicsomi"világ!
Magyar lélek frissítő, jobb világba lát.
Halandó test meg-megáll,remények édes
terhével magára lel. Kifosztott álmok
vágyják a derűs reggelt, hajnalok hátán.
A minapi fagyra – hőség…
Vajon melyik a szélsőség?
——-
Hűvös, objektív térképzet,
Angyali trombitaszóra
felnyílt a sok sírgödör,
eljött az ítéletóra,
Áprilisi kora nyár,
Táncot jár a napsugár;
Nem törődik rossz adóval,
Ork beszéddel,
Ülőmunkát végzek, kérem,
születik sok vers, meg érem.
Huszonharmadik rész
A szerelem az emberi szabadság egyik alapja, és mindenkor a szabad akarat hatálya alatt áll. A szabad akarat gyakorlása természetesen kisebb vagy nagyobb kockázattal járhat, de a szerelem kockázat nélkül nem hull az ember ölébe. Ehhez az egyénnek a maga életében hatályon kívül kell helyeznie a szerelemtagadó ideológiák és struktúrák követeléseit, és vállalnia kell szerelme érdekében az abból rá háruló következményeket. Hogy ezek mifélék, az illető társadalomtól függ.
Komor Jelen bajsza kajsza,
Kevés a pénz, sok a hajsza.
——-
Bolond bölcsek adót szülnek,
Temetőbe készülődvén,
Virág lesz a sírodra.
Ez a fájó emlékezés
Vigasz csendes magányomra.
Elfeledett vágyak, álmok,
Megoldatlan titok, talány.
Neked adok minden napot.
A dongó, sárga-fekete bongó,
hasztalan tapaszt sarat:
tetője ázik és fázik.
Mysty Kata