1938-ban a könyvnapi sátorban lelkesen dedikált Móricz Zsigmond.

Még mindig elfojtja a friss erőt,

Még mindig mérgezi a levegőt.

—–

Amputált történelmünk csikorog,

Mysty Kata
Változatok egy hangra

Szivárványutazó,
   lélek fotósa

Gyermekként messze az ajtó,
a folyosó manók, koboldok rejteke,
törpékkel telt a szakajtó,

Mysty Kata

Telihold
 
 
Kékség ormán telihold

szerelmet vall valahol.

SzingLili
 
 
Burokban maradt,s
pang életerő.

Életeink együtt futnak,

Emlékeink szaporodnak,

Hullnak, mint a hó.

Köszönöm, hogy a Társam vagy,

Piros ruhájában büszke daccal állt,
kecses külleme csábítóan vonzott

Rossz a jelen kedve -
nem tervezve jövőt,
múltba temetkezve
múlatjuk az időt.

Huszonnyolcadik rész

Régi nyelvvel, ősi hittel

Magunkra hagyott az Isten.

——–

Tőke-szlogen sírba untat;

Szirének csalfa énekével, búgva
jött el a hajnali vonat,
ágyam szélén ültél, hajadat húzta

Érzem a rózsád - gomblyukon ülve,
lágy zivatarral bombázza orrom:
mennyei ostrom...

     Mysty Kata:

       Mint, imát     

Savanyú a Jelen arca,

Foga fáj;

Hogy’ lehetett mára a pénz

A király?

——–

 Mysty Kata
Halandó a létrán
 
Lélekpárhuzam között feszülök...
Anyám élő lelke munkál bennem;
fogyó testi erőm Általa nő,
Tőle válok kitartó türelemmé.
A Szentlélek létrát emel közénk,
így mehetek lépésről lépésre,
gátakon át az öröklét felé... !

Mondd Uram, hol a mágikus kéz,
mely agyban, szívben rendet rakna?
Hol a tükör mely szemünkbe néz,

Piros pünkösd közeledvén

Kész a számadás:

Piros pünkösd öröksége

Mysty Kata

Ünnepi dísz; lelketek!

Édesanyám, fogd a kezem,
Nem félek így együtt Veled!

Édesapám, fogom kezed,
hintán szállok, megérkezem.

Nagyanyó(kám), hívj öledbe,
oly jó itt a közeledben!

Nagyapó(kám), gyere sétálj...
Friss levegő neked sem árt!

Gyertek mind ide gyerekek...
Ünnepi dísz a lelketek!