Blogok

MystyKata:

Ünnepedhez

Hordozzon Isten

Az istenek halnak, az ember él – visszakézből

A jelenlegi irodalmi köztudatban Babits Mihály és József Attila valóságos félistenek, nincs a kanonizált magyar irodalomnak olyan irányzata, amelyik a kettő közül valamelyikre – esetleg mindkettőre – ne hivatkozna.

A tankönyvi sablonok az irodalomtörténeti tudat frissessége ellen hatnak. Egy-egy sarkos megállapítás rögzíti a költőt valamilyen dobozban, beékelődik alkotó és közönség közé, a doboz címkéje lassacskán a valóság jelmezének tűnik. Így válnak költőink “holt költők társaságává”.

Démon. Éva volt az őse.
Tombolt mágikus hatalma
- Belzebubnak ismerőse  -
csókkal mérgezett az alma.

Hőségdémon ostromol,

Izzadnak a fák,

Perzselő légben fuldokol

A satnya világ.

—–

Mysty Kata
Honosítás

Vigyázz Nemzetem!
A gyűlölködő fel ne
használja ellened!

Rekkenő nyár volt és hamis,

Fuldokolt a Nap akkor is….

Pállott volt a levegő,

Kiszáradt a legelő…

Harmincegyedik rész

Ez a vers nem jött volna létre, ha Kőszeghy Miklós nem írja meg a sajátját ...

Én játszanék veled: Halál,
ha fakó árnyad lengedez;
lennék érett búzamező,
melyet kezed éppen keres.
De elhajolnék mint a nád,
ha meglengetnéd a kaszád.

És játszanék veled: Idő,
göröngyös útra mutató;
ha fáj a gond, és ég a szív,
álljon az óramutató.
Majd akkor rakjon perceket,
hogyha a rossz már nem nevet.

Véget vet már a tanévnek

A tomboló napsugár,

Kis kertünkben alkonyatkor

Kora nyári illatár.

Szél sodorta szikrán gyúlt e nóta
- csillagfényből, tőled érkezett.
Perzselő e szenvedély azóta,

Elefántcsont tornyokon

Unatkozik sok rokon.

—–

Szerfelett magas fokon

Bicegnek vers-romokon.

—–

 Mysty Kata 

   Hintaszéken...

  Hintaszéken röpülök
 múltammal hátam mögött.
 Jelenem a mellemen
 lepedőbe tekerem.
 Takarom fázós torkom
 hangom meleg dalokba
 reszkető kézzel fojtom...
 
 Harmat lepi már minden
 örömöm,  a torkomon
 hattyúdalom köszörülöm...
 Tovatűnt időnek lábnyomain járok,
 Betakarja hantom gyönyörű világom.

MYSTY KATA

A pillanat szólít
 
Elalélt kedvű pillanat

           http://alfa-omega.hu/breakchain/index.php?do=/blog/174/parain%C3%A9zisem/

Könnyű annak, aki csak

A költséget magázza,

Saját ember-mivoltát

Mindennap megalázza.

——-

Harmincadik rész

A forma általi meghatározottság igen jelentős részben abból származik, hogy valaha minden verses szöveg – benne pedig minden mai értelemben vett lírai mű – énekvers volt, minden verses szöveget énekelni lehetett.

Izzad az ég kék homloka is tán, ömlik a hőség;

Perzsel a vad, buja Nap, éget a kánikula.

—–