Blogok

Irodalomtörténeti szösszenetek - 6.

Az istenek halnak, az ember él – visszakézből

A jelenlegi irodalmi köztudatban Babits Mihály és József Attila valóságos félistenek, nincs a kanonizált magyar irodalomnak olyan irányzata, amelyik a kettő közül valamelyikre – esetleg mindkettőre – ne hivatkozna.

A tankönyvi sablonok az irodalomtörténeti tudat frissessége ellen hatnak. Egy-egy sarkos megállapítás rögzíti a költőt valamilyen dobozban, beékelődik alkotó és közönség közé, a doboz címkéje lassacskán a valóság jelmezének tűnik. Így válnak költőink “holt költők társaságává”.

Játék

Ez a vers nem jött volna létre, ha Kőszeghy Miklós nem írja meg a sajátját ...

 

Én játszanék veled: Halál,
ha fakó árnyad lengedez;
lennék érett búzamező,
melyet kezed éppen keres.
De elhajolnék mint a nád,
ha meglengetnéd a kaszád.

És játszanék veled: Idő,
göröngyös útra mutató;
ha fáj a gond, és ég a szív,
álljon az óramutató.
Majd akkor rakjon perceket,
hogyha a rossz már nem nevet.

Hintaszéken

 Mysty Kata 

   Hintaszéken...

  Hintaszéken röpülök
 múltammal hátam mögött.
 Jelenem a mellemen
 lepedőbe tekerem.
 Takarom fázós torkom
 hangom meleg dalokba
 reszkető kézzel fojtom...
 
 Harmat lepi már minden
 örömöm,  a torkomon
 hattyúdalom köszörülöm...
 Tovatűnt időnek lábnyomain járok,
 Betakarja hantom gyönyörű világom.

 

 

 

Szerelem és líra - XXX.

Harmincadik rész

 

A forma általi meghatározottság igen jelentős részben abból származik, hogy valaha minden verses szöveg – benne pedig minden mai értelemben vett lírai mű – énekvers volt, minden verses szöveget énekelni lehetett.

 

Oldalak