Ők tudják, hogy leginkább a
Szeretetből élek;
Azonnal meg is rohannak,
Amint hazaérek.
Bölcs német juhászom, Nala
Elém dől a földre,
Viháncolva szalad közben
A kis Zoe körbe.
Nala, mint bölcs öreg barát,
Zoe, mint kis ördög;
Szeretetükben percekig
Vagy tovább is fürdök.
“Nagyon kellesz nekünk, gazdi!”
Szemeik üzennek,
Ezer pszichiáternél is
Több haszna van ennek.
Kutyáim ragaszkodása -
Tükör…
Az a lényeg,
HATVANADIK RÉSZ
Azért foglalkozom ezzel az eseménnyel ilyen hosszan, mert Mohács és a század végének úgynevezett „tizenöt éves” háborúja között ez volt az egyetlen olyan alkalom, amikor egy jelentős létszámú keresztény hadseregnek – amely ráadásul magyar vezetés alatt állt – lehetősége lett volna, hogy tönkreverje az akkori magyarországi török hadak fő erőit. Ráadásul még Szulejmán szultán életében…
A nádor óvatoskodása ezt a lehetőséget vette el.
Mendegélünk csak előre,
Holnapba,
Vagy temetőbe.
Holnapba vagy temetőbe;
Előbb-utóbb mindkettőbe.
Isten nélküli világban
Közhelytermő pusztaság van.
Pöffeszkedik, ami talmi,
Az Igazság készül halni.
Mendegélünk csak előre -
Szól a lárma nyakra-főre.
Profán bölcsesség így béget:
A több fogyasztás – jobb élet.
A Múlt a semmibe réved;
A Jövendő – szerteszéled.
Mendegélünk csak előre,
Holnapba,
Vagy temetőbe.
Az újabb hullámhegy megint pokolian magasra emelkedett. Trevor McIntosh csak ereje megfeszítésével tudta irányban tartani az Arielt. Közben a tajték végigvert a hajóorron, és a dereglye megrázkódott.
Ősz király trónjára ült,
Hideg hajnal járja,
Mégis melenget a lombok
Búcsú-színpompája.
Erőtlen napsugarak,
Vénül az esztendő,
Próbálgatja szárnyait a
Tétova Jövendő.
Ősz-pompában a világ,
A kalapja csálé,
Ősz pompája az Istené,
A gond a világé.
Ősz király trónjára ült
Szép napokat látni;
Öntudattal, cselekedve
Kell a jóra várni.
Bölcsebbé öregedik
A jó őszi elme,
Ifjan tartja az Élet és
A Társa Szerelme.
HUSZONNEGYEDIK RÉSZ
Hajnalban útra keltünk. Szinte lopva ereszkedtünk le a hegy lábához, ahol vásároltam egy szamárkordét, és a komótosan battyogó füleseket nógatva elindultunk a főváros felé. Ugyanazon az úton haladtunk, amelyen a fényes királyi lófogat hozott. Azóta eltelt egy néhány napos örökkévalóság.
SZÁZKILENCVENEGYEDIK RÉSZ
Úgy tűnik, nekünk, magyaroknak sorsdöntő szerep jut Európa jövőjében. Európa közepén élünk, nincs területi sikerélményünk, ami zavarhatna bennünket a tisztánlátásban. Nálunk egy évszázad alatt gyakorlatilag az összes létező társadalmi rendszer megbukott. Nincsenek illúzióink sem a kommunizmussal, sem a liberalizmussal, sem pedig a jelenleg folyó globalizációval kapcsolatban.
Nem perverz lét zsibvására,
Hanem Népei hazája.
Nem rossz, profán hisztéria,
Hanem igaz harmónia.
Polkorrekt szájkosár lehull -
Európa élni tanul.
Pénz nyakába póráz kerül,
Senki sem marad egyedül.
Jövő-építők születnek,
Joga lesz a Becsületnek.
Minden Nyelv a Nép Hazája,
Mind önmaga jó gazdája.
Népeinek közös hona,
Ez lesz az új Európa.
Ha nem?
Minden az ördögé,
S új feladatot kap
Noé.
HATVANADIK RÉSZ
Végül tehát – mint hamarosan látni fogjuk – a nádor elképzelése diadalmaskodott, a felmentő sereg a diverzió eszközét alkalmazta. Ennek sikere némileg el is homályosította a későbbiekben Zrínyi Miklós elképzeléseit.
Egy pillanatra meg kell állnunk.
Vegyük alaposabban szemügyre Zrínyi Miklós sajnos elvetett javaslatát.
Pontosan ez lett volna Khadim Ali budai pasa haditervének próbaköve: ha a felmentő sereg Szigetvár ostroma közben megtámadja, és ütközetre kényszeríti a törököt.
Halvány fényű hétköznapok
Uszályában lebegünk;
Bármi van a nagyvilágban -
Most zajlik az életünk.
Politika hálójába
Akármilyen hal akad,
Mindennapi örömünkről
Lemondani nem szabad.
Bármi nadragulyát kotyvaszt
Pénzhegyek nyegle kánja,
Jövő-aggodalmainkat
A pillanat ne bánja.
Halvány fényű hétköznapok
Sorjáznak egymás után,
Feltoluló hullámfodrok
Az életünk folyamán.
Legdrágább családtagjaink
Itt vannak, élnek velünk,
A közelmúltban, meg előtte a teljes XX. század folyamán kis hazánkban igen sok utcanév -átkeresztelés, meg szoborledöntés történt…
—-
A XIX. században sok vitára adott okot Budán a Hentzi-szobor ügye.
A védtelen Pestet ágyúztató Hentzi tábornok Buda várának osztrák parancsnoka volt, elesett, amikor a honvédsereg elfoglalta a várat.
Az osztrákok a szabadságharc leverése után a budai Várban szobrot állíttattak Hentzinek.
Öreg októberi napunk
Fénylik csendesen,
Nyárból Tél felé ballagván
Kissé megpihen.
Vándorbotját földre teszi
Egy derűs helyen,
S mosolyog, hogy nekünk csendes
Verőfény legyen.
Darázsfészek lett a világ,
Tudja ezt a Nap,
De azt is, hogy használ minden
Boldog pillanat.
Öreg októberi Napunk
Csendesen figyel,
Nem hiszi, hogy a gonoszság
Sose múlik el.
Nem zavarják hazug, hamis
Filozófiák,
Tudja, valójában hogyan
HUSZONHARMADIK RÉSZ
- Téged kereslek, Rebetelk.
- Ha azért jöttél, hogy engem munkára nógass, hát bátor ember vagy, de jobb, ha távozol!
- Azért jöttem, hogy meghallgassalak!
- Zavard el, Rebetelk! – ordította az egyik óriási termetű rabszolga. – Ez is a gazdagok kutyája! Zsoldos pribék tipródik ott mögötte!
SZÁZKILENCVENEDIK RÉSZ
A nemzetállam számos támadást kapott az utóbbi időkben. Túlhaladottságát, korszerűtlenségét emlegették, számos alkalommal próbálták nagyon rossz színben feltüntetni.
Nem érdemes vitatni, hogy nemzetállam a maga ideális formájában sohasem létezett, és nem létezik ma sem.
Ősz van – minden lélek törött;
Sharia a kapuk előtt.
Tömeget hoz Korán hátán
A sunyi, koravén sátán.
Ősi muszlim csodafegyver:
Vad, végtelen embertenger.
A világ ködbe öltözött;
Sharia a kapuk előtt.
Sok ezer eleven fegyver,
Követ, vagy gyermeket emel.
Dönget képzelt jólét-falat
Sok ezer kéz,
Egy akarat.
Európát megvívni jött;
Sharia a kapuk előtt.
Nem nézik, hány bábu vész el,
Sátán állt össze
A pénzzel.
ÖTVENKILENCEDIK RÉSZ
A nádor azonban eldöntötte, hogy a rendelkezésére álló hadat a lehető legóvatosabban használja fel. Zrínyi Miklós ellenkezése dacára úgy döntött, hogy Babócsát veszi ostrom alá, és a diverzió eszközével vonja el a budai pasa hadát Szigetvár alól.
A nádor nem bízott abban, hogy a parancsnoksága alá rendelt hadak képesek volnának zökkenőmentesen együttműködni egy nyílt döntő ütközetben. Az ő szemszögéből nézve kétségtelenül ez volt az optimális döntés.
Mégis Zrínyinek kell igazat adnom.
Betört hozzánk az Ősz-sereg,
Vén fák esőkönnye pereg.
Hull a sárba levél-adó,
Ősz – az új betolakodó.
Mindent eláraszt bús hada,
Szaporodik a pocsolya.
Betört hozzánk az Ősz-sereg,
Vén halál sárban hentereg.
Nyarat oszlat, vált ködökre,
Azt képzeli: mindörökre.
Ősz, a sanda élet-kufár
Vén fanatikus Télre vár.
Betört hozzánk az Ősz-sereg,
Nyár-lelkünket kísérti meg.
Nem vendég. Világát hozta,
Állítólag megtörtént…
—
Valamikor az ötvenes évek elején egy halálraítélt – egyáltalán nem biztos, hogy politikai elítélt volt, de valószínű – a kivégzés előtt megbetegedett. A börtönparancsnok elrendelte a kivégzés elhalasztását, ami akkoriban példátlan volt.
A “gondos orvosi kezelés” és “az ápolás” azonban egy hét alatt helyrehozta. Az orvosok mellé rendelt komisszár a következő jelentést írta:
Az elítélt meggyógyult, a kivégzés egészségkárosítás nélkül hajtható végre…
Szürkülő egekben
Poshad a Jövő;
Önfeladó egyénekből áll
A túlerő.
Korán-verset bömböl
Vén keleti szél,
Európát fenyegeti
A sharia-tél.
Hadak ördögének
Csontdobja pereg,
Vészre gyülekeznek már a
Varjúseregek.
Szürkülő egekben
Végzet kavarog,
Cseperednek a leendő
Halálviharok.
Szürkülő egekben
Halál vigyorog,
Ijedten húzódnak össze
Régi tegnapok.
Pusztul-e Jövendőnk,
Vagy velünk marad?
HUSZONKETTEDIK RÉSZ
Danno kardot rántott oltalmazásomra, de nem volt szükség a fegyverére, mert támadóim fájdalmas görcsökben fetrengve hevertek a lábaim előtt. Takosztl úr ijedt patkánytekintettel méregetett, majd feltűnően ripők és ízléstelen modorát feladva nyájasan a sátrába invitált, frissítőkkel és étellel kínált, majd a következő szónoklatot intézte hozzám: