lnpeters blogja

HUSZONNYOLCADIK RÉSZ

Amikor a foglyokat a parton egybetereltük, sok ember – főleg az ostromtól sokat szenvedett városlakók – a fejüket követelte. Bixitla nem hagyta őket bántani, mire jókora tömeg gyűlt össze, és hisztérikusan őrjöngve, ordítozva követelte a foglyok kivégzését. Bixitla hajthatatlan maradt. Magam is melléálltam. Liniko és sok tengerész úgyszintén. A bosszúvágytól megittasult, üvöltő-acsarkodó tömeg láttára először nyúltam fegyvereimhez.

SZÁZKILENCVENÖTÖDIK RÉSZ

Most térhetek vissza a korábban feltett kérdések következő csoportjához:

v     Elhiszi még valaki, hogy valaha kifizethetjük az adósságainkat?

Ideje volna minden téren a propaganda helyett a valóságra támaszkodni, és a stratégiát annak megfelelően kidolgozni.

Eb ura lett sunyi fakó,

Az öreg világ – eladó.

Meg is indult már a licit,

Ha nem vigyázunk – elviszik.

Fátlan pusztán idő-batár;

Pofátlanodik a dollár.

A vén világ gazdára vár,

Ha félünk,

Vevőre talál.

Beteg jövő talmi kincsen;

Lélek,

Haza

Többé nincsen…

Rossz, pökhendi dollár-licit;

Az egész világ – deficit.

Ha pedig a pénz a gazda,

Múltunk, jelenünk – mihaszna.

Pénz, végzet, sunyiság – kevés,

ELSŐ RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

Néhány előzetes megjegyzés

Sárgul a levél,

Dübörög a szél,

Komor-szürke lett a Jelen,

Akár az acél.

Szomorú egek,

Fáradt emberek,

Rezignált November felett

Mélabú lebeg.

Az égbolt fakó

Süllyedő hajó,

Rossz előérzetek felett

Köd a takaró.

Sárgul a levél,

Vigyorog a szél,

Jelen a Múlt koporsóján -

Ócska szemfödél.

Pénz agyara rág,

Élő húsba vág,

Dollár-hordák barantáját

Nyögi a világ.

Háborog a szél,

Közeleg a Tél,

Víz-adó

I. Rákóczi György, a “bibliás őrálló fejedelem” nyakas református volt, elődjénél kevésbé nagyratörő, de igen szívós, egyszerű gondolkodású ember volt. Az államügyeket legszívesebben a feleségével, Lorántffy Zsuzsannával beszélte meg.

Egyszer komoly pénzzavarban volt a nagyságos fejedelem, és Kolozsváron néhány tanácsnoktól kért javaslatot – a fejedelemasszony akkor nem volt vele, állapotosan Sárospatakra vonult el.

Október utolsót lehel,

Gyászolja a levél-lepel.

Bágyatag őszi verőfény;

Minden haldoklásban – Remény.

Alig maradt levél a fán,

Kemény a sár – Ősz derekán.

Október utolsót lehel,

Idő mindent Múlttá vedel…

Fogy az Ősz és fogy az erő,

Ollóba fog Múlt és Jövő…

Egy évszázad – egy fuvallat;

Feszül a szabad akarat.

Október utolsót lehel,

A Remény sohasem telel.

Szkeptikusok halál-hite

Nem lesz jó soha semmire.

HUSZONHETEDIK RÉSZ

SZÁZKILENCVENNEGYEDIK RÉSZ

Legelőször is, mindazt, amit Magyarország és a Kárpát-medence vonatkozásában mondtunk, ki kell terjesztenünk Európára is:

Tehát:

Európa valamennyi népe:

Ø      Ragaszkodik nyelvéhez, kultúrájához, tradícióihoz.

Ø      Célja nemzeti hagyományainak továbbvitele és fejlesztése.

Ø      Szeretne továbbra is nemzetként, nemzetiségként élni, megmaradni,

Fonnyadt őszi napsütésben

Vén Idő henyél,

Próbál nem gondolni rá, hogy

Közeleg a Tél.

Aki közönyt vacsorázik,

Mindenhol megél,

Vén idő kopott vállára

Hull a falevél.

Ősz hangszere rezignáltan

Búsan hegedül,

Hallgat a Menny. Fogy az Élet

Rendületlenül.

Fonnyadt őszi napsütésben

Zörög az avar,

Pénz-fondorkodás miatt van

Mind nagyobb zavar.

Fagyos hajnalon becsapott

Remény didereg,

Hideg szélben hömpölyög a

Holt levélsereg.

HATVANKETTEDIK RÉSZ

A magyar vezéreknek is volt kémszolgálatuk, nyilván volt a törököknek is. a pasa hírét vehette az elhatározásnak, hiszen a felmentő sereg parancsnokai igen hosszan hezitáltak rajta, nyilván a táborban is beszédtéma volt, hogy Babócsa ostromára fognak indulni.

Khadim Ali maga is rájöhetett, hogy leginkább ez a veszély fenyegeti. Úgy tűnik, nem tartott attól komolyan, hogy a felmentő sereg az ő ostromtáborát rohanja meg. talán ismerte jól a nádort, talán a magyar seregeket becsülte le.

Vékony ösvény visz előre,

Emberhez méltó Jövőbe.

Középről látni az égre,

Jobbról?

Balról?

- Világvége…

Fanatizálódjunk végleg,

Vagy legyünk torz embergépek?

Vékony ösvény visz előre

Hétköznapi, szép Jövőbe.

Sem az öncélú hatalom,

Sem a pénz-világuralom…

Abszurdumok zsibvására

Nem ír a világ bajára.

Vékony ösvény visz előre

Barátságos, szép Jövőbe.

A parttalan jog-csócsálás

Csak penészes vermeket ás.

Deák Ferenc és a fontolva haladók arisztokrata vezére, gróf Dessewffy Aurél szívélyes jó viszonyban voltak egymással.

Egyszer olyan alkalommal találkoztak, amikor valami nyegle hivatalnok még a híresen türelmes Deákot is kihozta a sodrából. Még akkor is mérgelődött, amikor összefutott a gróffal.

Dessewffy érdeklődésére elmondta, hogy valami nehéz fejű hivatalnokkal akadt össze, és a végén meg is kérdezte:

- Miért ilyen ostobák a hivatalnokok?

Dessewfy elmosolyodott.

- Te milyen hivatalt vállalsz?

Fogy az Élet,

Fogy az év,

Október havában;

Ezüst szálak gyarapodnak

Isten szakállában.

Hull a sárga

Falevél,

Jó kedv vész a sárba;

Októberben, ősz derekán

Minden Élet árva.

Mégis,

Mégis,

Süt a Nap,

Szárnyas Remény éled,

Múlandó a szomorúság,

Tovább tart

Az Élet.

Fogy az Élet,

Fogy az év,

Október havában,

Seregeket gyűjt már a Tél

A gond árnyékában.

Hűvösek a

Hajnalok,

Kopaszok az ágak,

           Alfred Lord Tennyson: ODYSSEUS

Mi haszna, hogyha tétlen egy király,

Ki húnyt tűzhelynél, holt ormok között,

Agg nővel él s hoz rossz ítéletet

E vad népnek, habár e kapzsi fajzat

Nem is ismer? Utamon nincs ”Pihenj!”

Iszapjáig iszom az életet.

Örömet, kínt megosztottak velem,

HUSZONHATODIK RÉSZ

Feküdt pátriárkai nyugalommal, és a halandók dacos fenségével. Szemeiben a megtalált végtelen, fényes, ősz hajkoronával keretezett arcán a szenvedés méltósága. Az én apám! Mennyire királyi volt és mennyire természetes! Mennyire sikertelen majmolói lettek utóbb minden korok koronázott-felkent paprikajancsijai összes hatalmi túltengésükkel egyetemben! Az igazi fenség csak abban lakozik, ami természetes és emberi, az utánzásban pedig csak az utókorba ívelő nevetségesség ver tanyát.

SZÁZKILENCVENHARMADIK RÉSZ

Még egyszer a három dimenzió:

v     Magyar

v     Kárpát-medencei

v     Európai

A három dimenzió igazából egybe tartozik, semmiféle ellentmondás nincs közöttük. Nézzük sorjában:

v     Magyar

A Lét hármas keresztútján

Töpreng az Emberiség,

Hogy Istenhez melyik vezet,

Nem súgja se föld, se ég.

Élet csak egyiken várhat,

Halál a két másikon,

Nem marad utánunk talán

Se mosoly, se grafikon.

Boszorkányos keresztúton

Vörösen fő a fejünk,

Jövőnkért és önmagunkért

Ugyan merre mehetünk?

A Lét hármas keresztútján

Melyik az igazi út?

Ami nem Istenhez vezet,

Vigyorgó semmibe fut.

Egyiken szajha-jövendő,

Pucér, csontsovány majom;

HATVANEGYEDIK RÉSZ

A budai pasa újabb embertömegeket vezényelt munkára, és igen gyorsan újra felépíttette az elhamvasztott ostromtöltéseket. Több ezer falusi dolgozott újra a sáncokon. Sőt, a török megkezdte a város és a vár közötti körülbelül százötven méternyi széles vízállás feltöltését – ami már az ostrom második fázisának, a tulajdonképpeni vár elleni támadásnak a kezdetét jelentette.

Vigyorog a sár,

Gyászol a határ,

Ázott tollát szomorúan

Rázza a madár.

A Nyár rég lehullt,

A vas megpuhult,

Véletlenek keresztútján

Toporog a Múlt.

Ázott délután

Búsul a platán,

Vén őszi rezignáció

Kuporog a fán.

Vigyorog a sár,

Sírba hullt a Nyár,

Gyarapodik az éjszaka,

Hízik a mocsár.

Rozsdás vén karom,

Önhitt hatalom;

Európa élni akar,

Fogy a bizalom.

Szivárgó eső,

Van-e még erő?