Sárgul a levél,
Dübörög a szél,
Komor-szürke lett a Jelen,
Akár az acél.
Szomorú egek,
Fáradt emberek,
Rezignált November felett
Mélabú lebeg.
Az égbolt fakó
Süllyedő hajó,
Rossz előérzetek felett
Köd a takaró.
Sárgul a levél,
Vigyorog a szél,
Jelen a Múlt koporsóján -
Ócska szemfödél.
Pénz agyara rág,
Élő húsba vág,
Dollár-hordák barantáját
Nyögi a világ.
Háborog a szél,
Közeleg a Tél,
I. Rákóczi György, a “bibliás őrálló fejedelem” nyakas református volt, elődjénél kevésbé nagyratörő, de igen szívós, egyszerű gondolkodású ember volt. Az államügyeket legszívesebben a feleségével, Lorántffy Zsuzsannával beszélte meg.
Egyszer komoly pénzzavarban volt a nagyságos fejedelem, és Kolozsváron néhány tanácsnoktól kért javaslatot – a fejedelemasszony akkor nem volt vele, állapotosan Sárospatakra vonult el.
Október utolsót lehel,
Gyászolja a levél-lepel.
Bágyatag őszi verőfény;
Minden haldoklásban – Remény.
Alig maradt levél a fán,
Kemény a sár – Ősz derekán.
Október utolsót lehel,
Idő mindent Múlttá vedel…
Fogy az Ősz és fogy az erő,
Ollóba fog Múlt és Jövő…
Egy évszázad – egy fuvallat;
Feszül a szabad akarat.
Október utolsót lehel,
A Remény sohasem telel.
Szkeptikusok halál-hite
Nem lesz jó soha semmire.
HUSZONHETEDIK RÉSZ
SZÁZKILENCVENNEGYEDIK RÉSZ
Legelőször is, mindazt, amit Magyarország és a Kárpát-medence vonatkozásában mondtunk, ki kell terjesztenünk Európára is:
Tehát:
Európa valamennyi népe:
Ø Ragaszkodik nyelvéhez, kultúrájához, tradícióihoz.
Ø Célja nemzeti hagyományainak továbbvitele és fejlesztése.
Ø Szeretne továbbra is nemzetként, nemzetiségként élni, megmaradni,
Fonnyadt őszi napsütésben
Vén Idő henyél,
Próbál nem gondolni rá, hogy
Közeleg a Tél.
Aki közönyt vacsorázik,
Mindenhol megél,
Vén idő kopott vállára
Hull a falevél.
Ősz hangszere rezignáltan
Búsan hegedül,
Hallgat a Menny. Fogy az Élet
Rendületlenül.
Fonnyadt őszi napsütésben
Zörög az avar,
Pénz-fondorkodás miatt van
Mind nagyobb zavar.
Fagyos hajnalon becsapott
Remény didereg,
Hideg szélben hömpölyög a
Holt levélsereg.
HATVANKETTEDIK RÉSZ
A magyar vezéreknek is volt kémszolgálatuk, nyilván volt a törököknek is. a pasa hírét vehette az elhatározásnak, hiszen a felmentő sereg parancsnokai igen hosszan hezitáltak rajta, nyilván a táborban is beszédtéma volt, hogy Babócsa ostromára fognak indulni.
Khadim Ali maga is rájöhetett, hogy leginkább ez a veszély fenyegeti. Úgy tűnik, nem tartott attól komolyan, hogy a felmentő sereg az ő ostromtáborát rohanja meg. talán ismerte jól a nádort, talán a magyar seregeket becsülte le.
Vékony ösvény visz előre,
Emberhez méltó Jövőbe.
Középről látni az égre,
Jobbról?
Balról?
- Világvége…
Fanatizálódjunk végleg,
Vagy legyünk torz embergépek?
Vékony ösvény visz előre
Hétköznapi, szép Jövőbe.
Sem az öncélú hatalom,
Sem a pénz-világuralom…
Abszurdumok zsibvására
Nem ír a világ bajára.
Vékony ösvény visz előre
Barátságos, szép Jövőbe.
A parttalan jog-csócsálás
Csak penészes vermeket ás.
Deák Ferenc és a fontolva haladók arisztokrata vezére, gróf Dessewffy Aurél szívélyes jó viszonyban voltak egymással.
Egyszer olyan alkalommal találkoztak, amikor valami nyegle hivatalnok még a híresen türelmes Deákot is kihozta a sodrából. Még akkor is mérgelődött, amikor összefutott a gróffal.
Dessewffy érdeklődésére elmondta, hogy valami nehéz fejű hivatalnokkal akadt össze, és a végén meg is kérdezte:
- Miért ilyen ostobák a hivatalnokok?
Dessewfy elmosolyodott.
- Te milyen hivatalt vállalsz?
Fogy az Élet,
Fogy az év,
Október havában;
Ezüst szálak gyarapodnak
Isten szakállában.
Hull a sárga
Falevél,
Jó kedv vész a sárba;
Októberben, ősz derekán
Minden Élet árva.
Mégis,
Mégis,
Süt a Nap,
Szárnyas Remény éled,
Múlandó a szomorúság,
Tovább tart
Az Élet.
Fogy az Élet,
Fogy az év,
Október havában,
Seregeket gyűjt már a Tél
A gond árnyékában.
Hűvösek a
Hajnalok,
Kopaszok az ágak,
Alfred Lord Tennyson: ODYSSEUS
Mi haszna, hogyha tétlen egy király,
Ki húnyt tűzhelynél, holt ormok között,
Agg nővel él s hoz rossz ítéletet
E vad népnek, habár e kapzsi fajzat
Nem is ismer? Utamon nincs ”Pihenj!”
Iszapjáig iszom az életet.
Örömet, kínt megosztottak velem,
HUSZONHATODIK RÉSZ
Feküdt pátriárkai nyugalommal, és a halandók dacos fenségével. Szemeiben a megtalált végtelen, fényes, ősz hajkoronával keretezett arcán a szenvedés méltósága. Az én apám! Mennyire királyi volt és mennyire természetes! Mennyire sikertelen majmolói lettek utóbb minden korok koronázott-felkent paprikajancsijai összes hatalmi túltengésükkel egyetemben! Az igazi fenség csak abban lakozik, ami természetes és emberi, az utánzásban pedig csak az utókorba ívelő nevetségesség ver tanyát.
SZÁZKILENCVENHARMADIK RÉSZ
Még egyszer a három dimenzió:
v Magyar
v Kárpát-medencei
v Európai
A három dimenzió igazából egybe tartozik, semmiféle ellentmondás nincs közöttük. Nézzük sorjában:
v Magyar
A Lét hármas keresztútján
Töpreng az Emberiség,
Hogy Istenhez melyik vezet,
Nem súgja se föld, se ég.
Élet csak egyiken várhat,
Halál a két másikon,
Nem marad utánunk talán
Se mosoly, se grafikon.
Boszorkányos keresztúton
Vörösen fő a fejünk,
Jövőnkért és önmagunkért
Ugyan merre mehetünk?
A Lét hármas keresztútján
Melyik az igazi út?
Ami nem Istenhez vezet,
Vigyorgó semmibe fut.
Egyiken szajha-jövendő,
Pucér, csontsovány majom;
HATVANEGYEDIK RÉSZ
A budai pasa újabb embertömegeket vezényelt munkára, és igen gyorsan újra felépíttette az elhamvasztott ostromtöltéseket. Több ezer falusi dolgozott újra a sáncokon. Sőt, a török megkezdte a város és a vár közötti körülbelül százötven méternyi széles vízállás feltöltését – ami már az ostrom második fázisának, a tulajdonképpeni vár elleni támadásnak a kezdetét jelentette.
Vigyorog a sár,
Gyászol a határ,
Ázott tollát szomorúan
Rázza a madár.
A Nyár rég lehullt,
A vas megpuhult,
Véletlenek keresztútján
Toporog a Múlt.
Ázott délután
Búsul a platán,
Vén őszi rezignáció
Kuporog a fán.
Vigyorog a sár,
Sírba hullt a Nyár,
Gyarapodik az éjszaka,
Hízik a mocsár.
Rozsdás vén karom,
Önhitt hatalom;
Európa élni akar,
Fogy a bizalom.
Szivárgó eső,
Van-e még erő?
Georges Cuvier (1769-1832) korának egyik legnagyobb természettudósa volt. Ma már evolúció-ellenessége és katasztrofizmusa miatt legyinteni szoktak rá, pedig korreláció-elmélete ma is érvényben van, és az sem biztos, hogy katasztrofizmusa minden tekintetben téves.
Egy ideig kollégiumban dolgozott és tanított.
Pesszimizmus csepereg,
Önmagától didereg.
Tehetetlen, lucskos Ősz,
Jóra süket, rosszra bősz.
Káosz-patkány jövőt rág,
Csupa tócsa a világ.
Pesszimizmus csepereg,
Károg a varjú-sereg.
Lucskos, mocsaras Jelen
Mereng rossz gép-éneken.
Őszi bú hangja mutál,
Szemöldökig ér a sár.
Pesszimizmus csepereg,
A Jövendő még gyerek.
Fortyog, ég a pénz-pokol,
Sátán kacag valahol.
Hír-ipar, lila egek;
HUSZONÖTÖDIK RÉSZ
A Hajnalcsillag a Hírnök nyomában rövidesen elindult. Követett bennünket a Harcos, és még valami tíz-húsz másik hajó. Szabad vizekre értünk, mielőtt ránk borult az éjszaka. Már a nyílt tengeren voltunk, amikor meghallottuk hátunk mögül az éktelen harsonazúgást. Foszlányait tompán sodorta felénk a simogatóan langyos tengeri szél.
- Most zárják le a kikötőt! – dörmögte Liniko kapitány. – Jaj azoknak a szegény ördögöknek, akik eddig nem indultak el. minden hajót átkutatnak a kikötőben.
SZÁZKILENCVENKETTEDIK RÉSZ
Át kell állítanunk a váltókat – mindenféle értelemben. Meg kell keresnünk az élhető jövőt biztosító prioritásokat.
A válságjelenségek elkerülése érdekében – illetve azokra válaszul – három dimenzióban kell gondolkodnunk:
v Magyar
v Kárpát-medencei
v Európai