Nagyapámnak volt egy lova,
Remény volt a neve,
Apró koromban szekerén
Poroszkáltunk vele.
Nagyapámnak volt egy lova,
Remény volt a neve,
Apró koromban szekerén
Poroszkáltunk vele.
Tizedik rész
A mindezt kísérő szabadság-demagógia egyre kevesebb embert téveszt meg. A kelet-európai létező szocializmusok lebontása átmenetileg növelte ugyan a liberális elvekben vakon bízó emberek számát, de azóta már évtizedek teltek el, a kiábrándulás egyre mélyebb.
Eljött tél fejedelme, a vén Január, a közömbös;
Csontig elhatnak rossz, cinikus szelei.
Férfinak teremtettél, Istenem,
Ha akartad,
Ha nem,
Azzá lettem;
(Bő egy éve írtam, de sajnos ma is aktuális)
Nekünk dalol,
S a reszketeg
Évezredek
Már régen elfeledték,
Hogyan keletkezett.
——–
2010. október 18., hétfő
Hull a falevél,
Idő mendegél,
Vén kujon volt ma a Nap;
De aligha bánta,
Hogy az áhítozó földet
Újra megkívánta.
Valami újra felsziszeg,
Valami egyre közeleg;
Egyre gyűlnek
Seregelnek
Kilencedik rész
Szél süvít, eső csepeg,
Nyűgösek az emberek,
Magyarország fáradt arcán
Mert nem kellett senkinek.
Elinalt a zord hideg.
Egyszer talán visszajön,
És majd akkor elköszön.
Dermesztő, közönyös fagyot
Hozott ránk a Tél,
Rajtunk – régi adósain -
Erőt venni vél.
Új reménynek tűz az ára,
Tégy hasábot a kályhára.
——
A jövő: megfagyott tetem,
Mint kopott ház
A lopott
Oszlopot,
Dédelgeti
A holdsugár
Az ezüst
Csillog a hó – jégfehéren;
Mesebeli tél,
Hideg arcú hótündérlány
Hó lepi a földet,
Sehol se látsz zöldet,
Szikrázik a hó,
Kopog a fagy, mord arccal néz
Január apó,
Napról napra kérgesre fagy,
Fürge Idő
Végtelenből
Csepereg,
Csikorognak vékony bádog ereszek
És hitelek.