Virtuális szerelem
Beküldte Mysty Kata - 2012, július 30 - 22:41Mysty Kata &nb
Mysty Kata &nb
Mysty Kata: Lángmadár
Álmot bontó éjben,
madár voltam régen.
Apró láng mindkét szemem,
csillaggyújtó fény a szívem.
Jégmezőkön szerteszét
könnyeim hullhatott,
Lázban égő szenvedélyem
bánatöblöt nyithatott.
Békés átmenetek fennsíkján él a Jövendő;
Száz akadály hever itt, zárva az út oda még.
Harmincötödik rész
Nyári eső mossa el
Mind, ami avítt;
Áztassa el parttalan bú
Konok tornyait.
——
Mysty Kata
Anastasis...
Anastasisról
szóló - Igék
röpüljetek
A pénzkopó szagot fogott,
vadászni, vágya felpörög,
s a többi ebtől ellopott
koncon morog, bélen hörög.
Sűrű a lombja, egy nagyváros áll,
Benne élt ő is: a Magány,
Húzta és nyúzta,
Társa: az Árva,
A Nap delel,
A Nyár delel,
A Lét: Isten fia;
A fényes Mindenség talán
Csak szent Energia.
Igaznak mondott tegnapok,
a fénybe mártott szép tavasz,
szoborban állnak holnap, ott,
hol már csak dudva nől, s a gaz.
Mysty Kata
Halak vagyok...
Halak vagyok ,
gondokban úszom,
horgászszívre vágyom,
ez maradt az álmom!
Ha zavaros vízben
halásztam - eláztam...
De befedte a múlt tetemét ,
fátylával a feledés.
"Halak vagyok "
csalit nem akarok...
Víztükör - álmok:
halas karácsonyok.
Ez, egy korábbi versem.
Nyár illata kúszik az alkonyi légben
és lángvörös színekben fürdik a táj.
A lenyugvó nap dala, bomlik szerényen,
s a fű közül röppen az éji bogár.
A fák koronája, rőt felhőkkel játszik,
és bíborba hajlik a málnabokor.
A fénysugár cikkan, mint hasított gránit,
átszelve az erdőt, a földre hajol.
Lágy, búcsúzó csókját elhintve a szélben,
még utolsót villan a nap sugara;
Majd átadja helyét, a hold lesz most ébren,
s a nappalt felváltja egy szép éjszaka...
A költemény teste a dallama,
De a vers Lelke,
A Költő maga.
——-
A ritmusban az Élet maga lüktet;
Sírok...
hát nem halljátok?
Ordítok, hát nem figyeltek?
Elmentek mellettem,
és észre sem vesztek.
Mysty Kata
az_ Úr_ kék
Szabadságom
boldogság;
boldogságom
Mysty Kata
Ha testvért kaptál…
Ha testvért kaptál,
(lágyan, kedvesen)
Szép szerelemmel szerető,
kincseim bátran kereső,
szív-takaróba temető,
ez vagy te nekem, Kedves.
Harmincnegyedik rész
Most pedig arról: mit nem tekintek fejlődésnek.
Erről a témáról – sajnos – szükséges beszélni. Legfőképpen azért, mert a jelenlegi propaganda semmit sem próbál olyan erősen belénk sulykolni, mint azt, mit kellene fejlődésnek tekintenünk. Nincs olyan nap, hogy valami politikai vagy gazdasági marketing-ötletbomba ki ne pukkanjon ezzel kapcsolatban.