Blogok

Fen(n)ségek

Beküldte Sztancsik Éva - 2018, május 6 - 12:48
 
Magasra vágyó, túl dölyfös álmok, 
föld porát lenézve iszkoltok onnan - 
inkább felettünk, az égi otthonban 
elszenderedvén csillaggá váltok. 
 
.....
 
Fényes slafrokban ballag a hajnal,
bágyadt kisbolygókat terel tanyáján:
"haladás, haladás, ne állj ma báván,
járjad kerengőd pitymallat-zajjal."
 
.....
 
Selyemstólát vált nappalra a táj...
(antracit árnyalat mennysutba kerül)

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 20.

Beküldte lnpeters - 2018, május 4 - 22:57

20. Rész

 

A jelenlegi kánonról

 

A kanonizáló intézményrendszerhez tartozik a média, a társadalom- és művészettudományos infrastruktúra és a kulturális ipar jelentős része. Az intézmények adják a kánon tekintélyét, a kánonhoz ragaszkodó egyének pedig a fenntartásához szükséges cselekvő aktivitást.

Kanonizáció és sznobizmus egybe tartozik, ugyanazon szisztéma elemei. A sznobizmus a kánon tömegbázisa.

 

Pőreségem

Beküldte Csilla - 2018, május 3 - 23:01
 
Karjaid közt játszva megfürödtem,
pőreségem mégsem szűzies,
hogyha bántok, hangomon dühödten
ördög szól, s az ó-barokk tükörben
zöld szemem kicsiny résén kiles.
 
Majd elárvult csend nyüszít a szájon,
vak sötétje rajtam átcsorog,
lenne bár e pillanat-magányom
tisztulásra érdemes, hogy fájjon
minden vágyba gyúrt sár és mocsok.
 
Mert a lelkem néha lepke, szárnya
alvó álmait magára zárja,
ring a semmin, míg belé fakul.

Május lép a trónra

Beküldte Mysty Kata - 2018, május 1 - 22:37

Nyílik az orgona,
Május lép a trónra,
Madár - indulóra
Virul, mint nap csókja.

Liluló énekkel
Illatra szél felel,
- Pödri is, haj de szép!
"Királynő",  vagy!?" Hermész!?"

Ural ő szerelmet,
Uralva szíveket,
Látvány is lélegzet.
Szépsége éjt temet...

Mivelünk

Beküldte Sztancsik Éva - 2018, május 1 - 16:22
 
Sorolom a bókokat,
(Jövőre tán bólogat...)
Dorka baba, pici lány,
születésed nagy nyitány.
 
Általad lett szép tavasz,
nyárral sem jő el panasz -
bimbót bontott lelkemen
öröm-rózsám lelhetem.
 
Ősz sem lehet szomorú,
rút, szeles, rossz modorú...
mert majd sokat nevetünk,
s marad a Nap mivelünk.
 
(2018. április)

Kicsi Hazám, Magyarország

Beküldte lnpeters - 2018, május 1 - 00:30

Kicsi Hazám, Magyarország!
Tavaszban ragyog az orcád.

Folyamaid tündér-kékek,
Síkjaidon zsong az Élet.

Égre tárulnak a lombok,
Zöldbe öltöztek a dombok.

Kicsi Hazám, Magyarország!
Hazátlanok duzzognak Rád.

Fontosabb, hogy jön már a Nyár,
Máskor is megzsaroltak már.

Fényben ragyogjon az orcád,
Kicsi Hazám, Magyarország!

Shakespeare: XLIII. szonett

Beküldte hubart - 2018, április 30 - 12:21

(fordítás)

Szemem lehunyva éj falába lát,
de száz dolog zavarja, hogyha nyitva.
Csodára nézek, álmodozva – rád,
homály vet égi fényt a titkaidba.

Ha éji árnyad ennyi fénnyel ég,
milyen lehet ha testet ölt az árnyék?
A nappalok tüzébe illenék
a csillogás, ha rá világot tárnék.

A két szememnek üdve mily’ lehet
a napvilág tüzében látni téged?
A sápadt árny igézhet hunyt szemet,
s ad nékem áldó égi fényességet.

Felkérni táncra

Beküldte titus56 - 2018, április 30 - 07:01
Felkérni táncra
 
Kitárt kapukkal
kellene élni,
földtől s az égtől
kegyet se kérni,
gyökér bogától 
el nem szakadva,
ütemnyi csendnek 
lenni a dalba',
hanyatt feküdni
vígan a réten,
virágok tánca 
homlokig érjen,
felhővel, nappal
együtt remélni,
az este szélén
álmot mesélni,
halott sötétben
mécseket gyújtva,
amíg a fénylés
árnyékunk nyújtja,

Intelem

Beküldte titus56 - 2018, április 29 - 07:28
Intelem
(Villon kicsit másképp)
 
Nem vagy te bölcs Villon költő barátom,
mint senki sem, ki nem Sorsnak nevez,
csúf végzeted a dölyfös gúnyban látom,
mi halálnak mond, míg hozzám evez.
Senkiházi, ha megmerül a szóban,
áltatás, még fel nem ér a velem,
mert helyed van az előkelő sorban,
meg nem ment tőlem semmi küzdelem.
Előtted már oly sok dicsőt temettem,
belőled is csak porhüvely maradt,
ni hidd, hogy majdan szíved meg se retten:

Jövő ablakából Isten néz a tájra

Beküldte lnpeters - 2018, április 27 - 23:34

Jövő ablakából
Isten néz a tájra,
Egy szebb világ,
Egy jobb világ
Születését várja.

Jelen is
Jövő is
Még embertől árva;
Pénzhatalom készülődik
Meg-globalizálva...

Lassú a teremtés,
Lélekben a fenség...
Sok dimenziót lakik
Az Emberi Jelenség..

Jövő ablakából
Szemlélődik Isten;
Vonaglik még
A Kegyelem
A régi kereszten...

Fogyatékos jövők
Jelenné szédülnek,
Aztán lassan,
Szégyenkezve
Múlttá szenderülnek.

Pénz-trónoló Jelen,

Mint a kertek

Beküldte Csilla - 2018, április 26 - 22:06
 
Jó reményem holt papíron
napba sírom, fénnyel írom
önmagamhoz szólva nektek:
élni úgy kell, mint a kertek.
 
Mindig talpon, frissen, ébren,
csend-virágzó békességben,
hogyha erre jár a Gazda,
keblét büszkeség dagassza.
 
Mert tiéd a sorsa félig,
s majd gyümölcsödet, ha érik,
őz-szelíden s eltökélve
ejtsd az éhezők ölébe.
 
S hogyha kedved télbe fárad,
vagy vihar zúg, törve ágad,

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 20. rész

Beküldte lnpeters - 2018, április 26 - 22:03

20. Rész

 

Döntő pillanathoz érkeztünk. A gyilkossági tervnek ez olyan kulcsfontosságú mozzanata, amit egyszerűen nem lehet jól végrehajtani, legfeljebb szerencsésen.

 

„elfut a disznó,”

 

Lényegében ez a félmondat hordozza a gyilkosokra nézve a legnagyobb kockázatot. Ha bármilyen módon kiderül, hogy az állítólag elmenekült disznó nem is létezik, abban a szempillantásban világossá válik, hogy ezek ketten megölték Zrínyi Miklóst.

 

Elkopunk, Herceg (Villon ciklus)

Beküldte titus56 - 2018, április 26 - 10:46
 
Elkopunk, Herceg
(Villon ciklus)
 
Herceg, ládd' világunk menten összeroppan,
bár kézben tartják királyok, pápák, papok,
mégis koldus kuporog minden sarokban,
hát nézd el nekem, hogy erről nem hallgatok,
a mindenható is szemtől-szembe lássa,
mily gyarló, kifordult világot teremtett,
hogy áruvá vált szörnyű kálváriája,
és embernek lenni már nagyúri kegy lett.
 
Itt csak térdepelhet asszonyszült halandó,

Oldalak