A lélek poros cimbalom,
húrja rezeg; a szívfalon
lüktető vér dobverőként táncol,
a tüdő síppal rásegít,
és hörgők dalolják a kínt,
amit a kór a beteg testbe sáncol.
E disszonáns melódiát
nem bírom hallgatni tovább,
de imáimba foglalom, hogy zengjen,
mert ki-kihagyó ritmusa
reményt ad, lehet még csoda,
és pislákol az élet még a testben.
megszüntetve
megszüntetve
Komám kómában kivárta
kihez kerül kivételes
kúrára? Komám közben
kigyógyult a kómából,
komoly kezelést kezdett
kómájával. Komám kómát
kerülte, kigyógyulását
köszönte Keményen kiállt
kómája kúrálóiért,
kéretlenül keresett
kiváló kúrálókat.
Novemberi vasárnapon
Soraimat fontolgatom.
Ömlik a bánatra leső,
Rossz, nyomorúságos eső.
Csöpörög lármás sejtelem,
Tócsákba gyűlik a Jelen.
Novemberi vasárnapon
Ködfátyol az ablakomon.
Az üvegen vízcsöpp-kéreg,
Dideregnek a Remények.
Sóhajtanak dermedt Hitek,
Háztetőn táncol a hideg.
Novemberi vasárnapon
A Múltamat lapozgatom.
Mesés-vidám a Múlt nagyon…
Novemberi vasárnapon…
Létek, Hitek, torlódások...
Amint nem szeretünk - átok.
Idő ver türelmet csapra,
Száz program - egyetlen napra.
Kapkodó, lihegő éra;
A türelem - süketnéma...
Létek, Hitek, torlódások...
Ezernyi lét-torzót látok...
Álságos virtuál-tájék,
Akta, vagy videójáték.
Papír-lét - ködből lópata;
Isten nem lesz bürokrata.
Csak hallgatok,
Nem kiáltok...
Létek, Hitek, torlódások...
Barátom,
szemedben tiszta hűség ragyog,
fénye sugárzik, körül ölel,
körbefon, és én megérzem:
a barátság csöndes, halványkék
tengerén találkozunk, ápolni
fogsz vénségemben, hozzám köt
a hűséged.
Közeleg az advent,
várni soha nem ment,
inkább nem is várok,
vásárolni járok!
Közeleg a karácsony,
meglepem a barátom,
kap tőlem egy madarat,
Vele adom magamat!
Amikor az ember fiatal
folyton a sors ellen lázad.
Maga sem tudja, hogy mit akar,
gyémántból, szaranyból várat.
Tönkre is teszi így önmagát,
s munkával kapar, vagy orvul
ameddig tart a part, áll a gát;
nem számít, hogy arról koldul!
Elhervad csendben majd a virág,
s odakint orgiát bömböl
a közben megkergült nagyvilág.
Ő kifogy minden örömből;
á Dieu, rubintok, rabigák,
Szent Péter kulccsal csörömpöl.
Ádvent felé közeledve
Ősz-kapu megvetemedve...
Mogorván gunnyaszt november,
Kabátba bújik az ember.
Pitymallat fagyosan eszmél,
Távolból már dörmög a Tél.
Ádvent felé közeledve
Az éjszaka vénhedt medve.
Kopik az évről a kéreg,
Éledeznek a veszélyek.
A profán lét partjainál
Horgonyoz a téli halál...
Ádvent felé közeledve
Vibrál Isten Jövő-kedve...
Kifényesednek a napok,
Lámpasorban ádvent ragyog.
Életben tartva,
Szeretve...
Ádvent felé közeledve...
Pasztell színű őszi ének,
Csípős estű őszi évek...
Nosztalgiás őszi este,
Forró az emlékek teste.
A gondolat maradt fürge,
Csak a horizont lett szürke.
Pasztell színű őszi ének;
Szent szavak világot érnek.
Holt dolog sohasem teremt,
Szent szavakból épül a Rend.
Gyors alkonyba bújik az ég,
Isten igéje - halványkék.
Pasztell színű őszi ének;
Háttér minden Őszikéknek.
Múlt-kötegen ősz a spárga,
Az ősz dala: okkersárga.
Pasztell színű őszi ének;
Csendben múló őszi évek...