Blogok

A nyelv, ha versben ünnepel,
Megőrzi minden hű kebel!
Nélküle meghal az ének,
Magára marad a vétkes!
 
Anyanyelv, édes szerelem!
Magyarul zengjük nevedet,
Magyarul írunk, olvasunk,
Halálig hozzád tartozunk!
 
A nyelvi ízek, - fegyverek,
Magadat vele mentheted.
A nyelvek hegyén rím, zene,
A szíved ettől bizsereg.
 
"Nyelvében él a nemzeted"...
Szózatod égő lelke zeng,
Erősít,  marad kötelék!
Nemzeti lesz a szövetség.
 
Mysty Kata: Anyanyelv , édes szerelem
2016. nov. 13

megszüntetve

Istent, Létet kereső,
Csúf novemberi eső...

Hull a folyékony soha,
Cuppog világ-pocsolya.

Gép-istenek ostora
A szél-demagógia.

Istent, Létet kereső,
Csúf novemberi eső...

Jön talán kézen-közön
A profán pénz-vízözön...

Szemforgató pénz-eső,
A közösség-temető.

Istent, Létet kereső,
Csúf novemberi eső...

Néma ködben verdeső
Törött szárnyú, kis Jövő..

Hull a földre, egyre hull,
Múlt és Jelen megfakul..

Csúf, novemberi eső,
Istent, Létet kereső...

Hull, csak hull az őszi eső,
rőt avaron jár a szellő.
Talpa alatt néha zizzen,
egy-egy levél még felszisszen.

Aztán végleg csendesedik,
rája fehér hó pelyhedzik.
Élet harcát már feladja,
termő humusz lesz tavaszra.

Táplálja majd fa gyökerét,
rügyből bomló új levelét,
illatozó virágait.
Lásd teremtés nyílt titkait!

Schvalm Rózsa

(2016-11-07)

Azért vagyunk demokraták,
Hogy szót fogadjon a világ.

De a többség mind fasiszta,
Ilyen fób, vagy olyan-ista,

Készül a feketelista,
Rajta lesz Iván, Jack, Pista!

Demokrata,
Demokrata,
Az vagyok,
Az vagyok én,
Vigyázzatok,
Mert veletek
Olyat teszek,
Mint Mélosszal Athén!

Nem kell többé nemzetállam;
Az uralom legyen nálam!

Mivel demokrata vagyok,
Az legyen, amit akarok!

Én jelölöm ki az utat,
Pénz beszél, a tömeg ugat.

KÉTSZÁZHETVENNYOLCADIK RÉSZ

ZÁRSZÓ

A kanonizált költészet területén végzett szemlémből egy „verstípus” következetesen kimaradt: a teljesen amorf, halandzsaszerű szövegekből felépülő „versek”. Az ilyeneket nem tekintem a líra érdekeltségi körébe tartozónak.

Szükség van valódi magyar költészetre.

A kánon kiüresedett, hatalmas vízfej. Infrastruktúrájával, díjaival, „irodalmi életével” együtt egy letűnt kor képviselője. Az új költészet csak a berkein kívül erősödhet meg.

Hétköznapi szent Öröm,
Ami szép, mind köszönöm!

Öröm tüze lánggal ég,
Rám mosolyog még az ég.

Fellobog az Élet-máglya,
A végzet az öklét rágja.

Hétköznapi szent Öröm;
Ami jó, mind köszönöm!

Tudomány, vagy kalapszalon;
A divat: legfőbb hatalom.

Anyag-uralom lett a trend;
A pénz végzeteket teremt.

A divat nem világ éke,
Csak hagyomány ellentéte.

Pénz-sakál, divat-vidéki;
A Jövő beleit tépi.

Még pár tucat divat-eszme
Lehet a világunk veszte.

Divat-lét a semmi hona,
Nem is vezethet sehova.

Csupán akkor érhet véget,
Ha majd divat lesz - az Élet.

Egyszer kezet fogtunk
Sok éve már,
Kezemben éreztem csontos kezét...
Amíg csak élek, sajnálni fogom,
Hogy soha többé nem szoríthatom...

Kilencvennél is idősebb volt akkor,
Mégis tele Hittel,
Energiával,
Csupa elszántság,
Nemes akarat;
Habsburgok közül
A Legmagyarabb...

Semmi fogpasztavigyor,
Semmi festék;
Akaratlanul jött a számra:
"Felség..."

Szájában elhamvadt szivar lóg,
most alkot – nem itat, nem etet!
Odakinn deresek a tarlók,
prériszél fújja a szemetet.

Garázsban bütykölget a jenki,
kivájt már kanállal több tököt,
zaklatni ne merje ma senki!
Koponyát mintáz, vagy ördögöt?

Dörmögi: Nagy művész vagyok én,
kreatív szellemmel vert az Ég!
Új idők, posztmodern Halloween:

a tökben nem füstös gyertya ég,
korszerű, villogó halogén!
Konstruktőr lennék, nem szentfazék!

Jövőt érlel minden Ősz,
Túl kell élni a telet,
Őszi önbizalomból lesz
Márciusban - Kikelet.

Novemberbe lép az év,
Elapad a friss erő,
Téli kitartásból fogan
Majd az igazi Jövő.

Fagy földjén a halálvágyak
Élesek, akár a kés;
Lelki jégkorszakot teremt
Minden téli csüggedés.