Már leégett az első gyertyaszál,

Már meghátrált a végzet

A halál;

Magzatomhoz

Angyalszárnyú vágyból valósággá lett,
s megfogant a csendből egy halk dobbanás. 
Ölemben ébredő, édes élet-csepp –
szent forrásból fakadt türkizcsobbanás.

Kiteljesedve vagyok bölcsőd, hited –
míg bennem élsz –, s mint pilleszárnycsapás,
méhemben rezdülnek álmaid – tied 
az ős-reményből kilobbanó varázs.

Kigyúlt már a nap, a nagy vörös lámpa.
Fáradtan szobára int most a muszáj,

A nagymama
kislányként frufrut hordott,
feje búbján óriás
masni trónolt.
Ünnepélyes
kis arca mögött tábla,
úgy került az osztály
fotográfiára.
Minden gyermek
sötétkék köpenyt hordott,
akkoriban
nem vágott fel a jómód,
fehér blúz volt,
ünneplő rakott szoknya;
és az ifjonc
ülőhelyét  átadta…

Regnálása első napján

Várakoztat a Nagyúr;

Nem esik ránk cudarul.

——–

Egyik kezemmel szüntelen adok,
a másikat kitépték tőből,
nesze, jut neked is egy fél marok,

Ötvenharmadik rész

 Csuda öreg Télapó
            
                1.                     

Fanni még óvodás,
jövőre már iskolás.
Arca halvány jégvirág,
Szőkesége szalmaszál;

aranyeső napsugár.

Kézen fogva a mamával,
levelet küld postával.
Mikulásnak címezte,
kívánságát elküldte.

Korrupt bonyolultság

Őrli a jelent;

Fent hamisan fuvolázik,

S recseg odalent.

—–

Halál cukormázzal

Szó-rakat, én, s húsz
szó marad végül,
szórakaténusz,
lendület évül,
lendkerekétől
surrog az élet,
hogyha a szó öl
elfogy a...

Korán jött akkor a novemberi hó,
homokszem lettél, szórtak a jégre,
hogy ragadj be mélyen
a világ fogaskerekébe,
hogy legyél majd a kimondott versbéli szó...

Szürkül már a november,

Gyengül a Nap fénye,

Nagy, szomorkás ködpamacsok

Feszülnek az égre.

——

Csobogó dallamok  

Mysty Kata

4plusz8x2

 Névnapi gondolatok

Gyenge szívem erősen ver,
nem is dobog, - dobol;
nem bír az örömmel!