Blogok

Mysty Kata
Ördögi körben

Rét, ó, rét, gyere fut a szél,
ébredj már szalad el a tél,
hozz hűs harmatot,
szénaillatot,

Tizenhatodik rész

A lány a dal,
a mindenség alanya,
hangja, dallama, délibábja;
Az ígéret talaja, titka,
álmot bontó kis sziget,
a pirkadat, a kikelet,
ragyogón fénylő csillag.
A csapongó csermely;
a rajongó és álmodozó
 naiva, és a kacagó
a rózsa szirma, virága.
Szentelt víz!

Kihirdette Öltönyisztán;

Nagy bűn lett a cigi – tisztán.

——–

Jön majd a bírságok sora;

         Mysty Kata
Szerelmek rügye fakad

"Kihanemén" ország,
ki, ha nem te benne,
fővárosa páros,
páratlanja vagy te.

 Mysty Kata

 Furcsa ragozás

Bíbor égen sápadt telihold,

Nagyapámnak egy kabátja volt.

——–

Anyám mindhalálig robotolt,

Derengőben az eszmélet,
hosszú téli álom vonyít,
farkaslélek
ébredőben,

Mysty Kata:
Rügyfakasztó dal

Kopasz ágon botló szél,
rügyet bont...
virágnak virága ki-kipattan, s
gerjedő tüze kér szerető fényt.

Aprócska pontjai sziromcsipkés
fodrai; Virágmézillat csapja:
lehelet. Merengőn ringat el
sóhajtó öröm. Tavasztündér
röppen, alvó világ szökken.

Tavaszt nyit kopogó idő.
Pillekönnyű szárnyon
ide-oda szálldos. Csonkja fa rönkjének
hajtása lobban. A nap is készen áll,
több időt szán reá.

Döccen az út, s a szekéren fázik a testben a lélek.
Tudja, a sorsa elől menekülni hiábavaló, mert

A Nap szép Kedvese

Ma megérkezett,

Ettől a világnak

Pompás kedve lett.

——

Aranyló áradat a lombban;
napfény cikázva lángra lobban,
áttörve levél-barikádon,

Soha még, sohasem láttam,
bárhogy akartam,
alakod,
tovatűntél, s álmaimon repedés...

Tizenötödik rész