Ma én köszöntöm önmagam,
bár fel sem fogta még agyam,
hogy ötven éve élek itt ..,
ledobva múlt bilincseit,
most újra játszom életem;
könnyes-vidám történetem …
~~~
Mysty Kata:
Még nem jött el a perc…
Amikor tovasurran az Élet;
Csendesülnek a zengő alkonyi fények,
Mysty Kata
Ha egyikünk a rab,
mindegyikünk az marad,
Senki se szabad...
Még egy hétig negyvenes
Vagyok Léten csúszva,
S rohan meredek jövőbe
Az Idő, a csúszda.
1.
Szabó Lőrinc
Szépia színei várnak a nappali fényre a légben.
Támad az alkonyi szél, húzza a nap sugarát.
Ma csatakos,
Holnap deres
Novemberben galambősz
Az Ősz.
——–
Sziporkázik, és ragyog,
Tegnap óta
Hófehérben kavarog;
Fagyos csókot hoznak
Jeges angyalok.
Már ötvenedik fénylő tavaszom kezdődik el immár,
És entrópia hív vacsorára a távoli kertbe,
Tizenegyedik rész
„Én, János, hű szolga az Úrban, én, az apostol,
írom - intelem is levelem: vétked ne legyen hát!”
Csobban a sorsom tó-tükrén, így süllyed a mélybe,
visszhang járkál, pattog agyam kérgén oda-vissza,
ízlelem én is a szót, mit mond, hogy vádol a vétkem,
sörkupa szikkad, alkohol éled s lelkemet issza.
„Van menedékünk: Jézus a megfeszitett szabadító.”
Gyermekeim, kell írnom néktek, ezen sorokat, mely
intelem is, nem csak tűnő, foszló üzenet lesz:
Lombjuk vesztett körtefák;
Tél markában a világ…
———
Dermesztő hajnalokon
Mysty Kata: Szerelem
Az idő vonatán érkeztél,
s kértél ajtóm előtt bebocsáttatást.
Szívem kapuja tárult ki neked,
hogy örökkön örökké
lakója lehess.
Az idő vonatán érkeztél ,
jegyet vissza már nem vettél ,
velem örök e szerződés.
Találkozott két Út ölelésben;
szeretet-mágnesek
vonzás gyűrűjében .
Lila selyemlepel
Ott áll a lány, szemében kihűlt vágy,
lila selyemlepel fedi el testét.
Ma egész nap fújt a szél,
S mint a korhadt kapanyél,
Nyöszörögtek az egek.
Örültünk, amikor felvett
Bennünket az öreg korvett…
Egykor török, meg tatár…
Egye fene!