Gyónás
Beküldte Kovács Andrea - 2011, november 11 - 12:45
Halld ó Uram, vedd hát gyermeked szavát,
kinek testét gyúrád, s lelkét lelkedből adád;
vétkeztem Uram, bűnöm végtelen, halld hát!
Ringattam gyermekem, édeset, ártatlan mosolyillatút,
Szerettem emberem, erőset, de gyengéd, halk szavút,
S tört életem álommá… átkoztam érte nagyurat, háborút.
Lettem tolvajok babája borért, tűzért, melegért,
urak, papok álnok szajhája pénzért, ékszerért,
s adtam el testem gyilkosnak, hóhérnak egy tál ételért.