Ha szürke köd lepi be az eget,
Isten minket attól még nem temet.
—
Ha reménytelenség esője száll,
Még nem kap szabad kezet a halál.
—
Ha megalkuvást hoz rossz felhő-madár,
Nem sétál arrébb tőle a határ.
——
Ha szürke köd lepi be az eget,
Isten bennünket attól még szeret.
—-
Ha eső után kamatok kaszálnak,
Maradni kell még holnap is hazának.
——
Ha piacon kapunk olcsó jövőt,
Gyorsan tegyük rendbe a temetőt.
Elbújt a Hold.
Tán valahol bablevest kanalaz.
Itt van törvény,
És mindenki számára
Ugyanaz.
——–
Ha el nem alszik reggelig,
Majd húsért sorba áll,
Előbb-utóbb a Végtelen is
Valahogy
Leáll.
—–
Az Éjnek csillag-gyöngysora
Az égen látható,
Vagy megmarad, vagy elvisz
Valami
Új adó.
——–
Szegény jövő: hajléktalan,
Magába sírdogált,
És reméli, hogy valaha
Majd
Mysty Kata:
A csodagyerek...
Sorsodban sorsomat lelem , pedig
.jpg)
Mysty Kata:
Vágyam csak ennyi
Élet,
hadd legyek rózsa
könyvedbe róva,
vagy inkább útjaidon
szétszórva,
az örök szeretet
fakasztója!
Vágyok esti fényben
merengőn,
a város zaját felejtőn,
átölelni
a csönd lágy fátyolát,
fátyolán át
alámerülni a végtelen éj
szerelmétől ittasan...
Vágyam csak ennyi :
téged virágban keresni,
kristály nyomára lelni,
szívrózsa szirmait
nap fényébe szórni...
(A KÖLTÉSZET NAPJÁN 2011-BEN)
Világnak világa,
Virágnak virága…
——-
Szabács vára óta
Él a magyar strófa,
S gyakrabban volt otthona
Kunyhó,
Mint a palota.
——–
Világnak világa,
Virágnak virága…
——-
Békében,
Örömben,
Bánatban
Vagy hadban,
Költészetünk ott volt
Minden pillanatban,
Hűség, szépség okán
Küzdött a vár fokán,
Nehéz csatatéren,
Már napok óta foglalkoztat a kérdés,
hogy hány méter víz lehet a csapban.
A család tágra nyílt szemekkel figyel
s nyugtatómat is ma tálcán kaptam.
Majd a fogpasztát mértem a szőnyegen,
egy tubusban vajon hány méter lehet,
a nejem a drága ideges máma
s gyanús szemekkel engem méreget.
A végtelenig már többször elszámoltam
csak az eredmény mindig más nekem
hogy ellenőrizem hol is hibáztam,
segitségül hivtam a nejem .
Tán valahol a végtelen
Rejtelmes tengeren,
Túl szakadékon, tűzfolyón,
Vénséges vén hegyen…
——
Cibola hét városa,
Aranyból a kupola,
Hol lehet vajon?
—–
Hét város, messze túl időn,
Téren és lét-körön,
S a hit, hogy ami elveszett,
Majd egyszer visszajön.
——–
Cibola hét városa,
Létezett-e valaha,
Nem tudja senki sem.
——
Hét város. Vagy több? Nem tudom…
Múltak szimbóluma,
Sírni hallom anyám, földre hull a könnye,
több dicsőséges nap nem virrad fiára,
árva szívvel készül megváltó imára:
"Hívd magadhoz uram, teste élni gyönge!
Néhány gyakorlati tanácsot foglalunk össze az alábbiakban a versek beküldői számára, amelyek betartásával biztosítható az elfogadott versek egységes megjelenése. Nem titkoljuk, hogy ugyanakkor a szerkesztők munkája is könnyebbé válik általuk. Hosszas magyarázat helyett egyelőre csak felsoroljuk őket, a kényelmesebb tegező formában:
Talán káprázat a világ,
Nem létezett soha,
Nem más, mint rongyos kartoték
Pár homályos sora…
——
Nem olvasható rajta már
A “született” rovat;
És az sem, hogy eredeti,
Vagy csupán másolat.
——-
Eltöprenghetünk rajta már,
Hol áll a “ráció”,
S másutt “kreáció” van-e,
Vagy “evolúció”.
——
Hogy több-e mindez valahol,
Mint néhány számadat,
És hogyha aktánk eltűnik,
Belőlünk mi marad…
—–
Évjárat
Lépeget az óév, közben meg-megáll,
Visszatekint félszemmel , sandán
órájára néz, sietve lépteit szaporázza,
A havat meg mindet a földre lerázza.
Karácsony csillagfénye követi , fenyők
Örökzöldje festi Reménye sugárútját.
Árkádok alatt halad , léptei oly suták...
Fáradtabbak most már a téli éjszakák.
Én nem panaszkodom , mert
Kis gyerek vagyok, öröm ragyog
Poros, kátyús aszfalt úton
Autók cikáznak,
“Az utasok már nem úton,
Megállóban áznak.”
—-
Autóban ül a gazdag,
Puha, renyhe testtel,
Hát miféle kádenciát
Mondasz erre, Mester?
——–
“Kocsitok lócitrom helyett
Benzinfüstöt áraszt,
Hol egy macskát tapostok el,
Hol meg néhány szál gazt.”
—-
Ördöngös és szélsebesen
Suhan a fémkaszni;
Úton kívül mit se láttok,
Égi rónán csillag jár,
Minden ember jobbra vár,
Égi rónán
Földi síkon
Álom a határ.
——–
Égi úton vén kvazár,
Földi kertben rózsaszál,
Égi rónán
Földi síkon
Közeleg a nyár.
——-
Égi ködben kék fagyok,
Földi síkon Lét ragyog,
Égi rónán
Földi síkon
Jövő csavarog.
———
Égi rónán üstökös,
Földi hajnalunk ködös,
Égi rónán
Földi síkon
Minden út
Az igazmondáshoz kevés
A rossz szofista szómenés;
Nem ócska, trágár lasszóval,
Entellektüell asszóval,
Hanem csakis igaz szóval,
Igazul és tiszta szóval,
Igazul és
Igaz szóval.
———
Száraz tónak száraz partján
Trágárul nyög a toportyán,
Művelt birka égre béget,
S a tiszta szó menedéket
Nem talál.
———
Ha kiszáradt, vizet kéne
Hordani;
Gonosz tűz van?
El kellene oltani;
Én azokkal érzek,
Akik jövőt vetnek,
Akik számláktól és áraktól rettegnek,
Akik korán kelnek,
Csendesen szeretnek.
—–
Munkába sietnek
Zsúfolt buszon, gyalog;
Akik jók,
Szegények,
Igazak,
Magyarok.
——–
Én azokkal érzek,
Akik jóra lesnek,
Esténként fáradtan az ágyukba esnek,
Sokat dolgoznak,
És keveset keresnek.
——–
Akiknek a baj sok,
S a szerencse balog;
Parázslik vagy lánggal ég?
Van-e szép szó, lesz-e még?
Az emberi szó zenéje
Élni fog,
Vagy tótágast áll majd az Ég?
——-
Parázslik vagy lánggal ég?
Van-e ritmus, lesz-e még?
Zenél majd,
Vagy lesz helyette
Posztmodern szalámivég?
———
Parázslik vagy lánggal ég?
Rend és strófa lesz-e még?
Lesz-e öröm a sorokban,
Vagy semmiért
Mind elég?
——–
Parázslik vagy lánggal ég?
Az Idő rohan a Lét peremén,
A vén, közömbös, léha;
Simogató emlékek mezején
Jó megpihenni néha.
——–
Jó megpihenni néha,
Jó álmokat keresni;
És minden reggel újra
Szerelembe esni.
—–
Szerelembe esni,
Folyton csókra lesni,
Közös csókban égni,
Csóktól csókig élni.
———
Kedves,
Fogom a Kezed;
Köszönöm a végigcsókolt évtizedeket.
——–
Simogató emlékek mezején,
Gyöngyös Imrének
Drága Atyai Barátom
Ott a Messzeségben;
Száll a versünk éteren át
Napsugárban, jégben.
———
A vers sosem alhatik…
Száll az égen
Tengeren át
Wellingtontól Sarkadig.
——–
Augusztusi februárból
Száll a versed hozzám,
Minden szavad, biztatásod
Száz örömöt hoz rám.
——-
A vers sosem nyughatik…
Száll az égen
Tengeren át