Szegény, beteg, rongyos jövőnk;
A Szomorú Bohóc;
Selymet szeretne hordani,
De mindene daróc.
———
Jön a tudás-társadalom,
Dalolja a mese;
És ifjúságunk tizede
Nem tud olvasni se.
—–
Óc,
Póc
Lópokróc;
Zengő kenderkóc;
Szeleburdi kis Jövő,
Szegény kis vadóc!
——-
Leépítés, csőd, spórolás
Életet nem lehel,
Minden faviccre rossz poén,
Vagy pusztulás felel.
—–
Lassú folyam, szelíd folyam
A vénülő Idő,
Ne higgyük, hogy sodrásában
Nincsen elég erő.
——-
Bár lustának tűnik nagyon,
De néha elragad,
S ilyenkor köd borítja el
A néma partokat.
——
Széles mederben hömpölyög,
A hátán sok hajó;
Itt búcsú minden pillanat,
És új találkozó.
——
Az Idő hallgatag folyam,
Nincs kihez szólnia;
Homlokára árkokat ír
A melankólia.
——–
Miért születtünk, miért vagyunk? A XX. századi pesszimizmus szerint: “Minden létező ok nélkül születik, gyöngeségből él tovább, és véletlenül hal meg.” (SARTRE, J-P. 1968: 229)
Rongy, bárgyú statisztika méri az emberi létet,
Hogy kinek ennyije van, annak az élete jobb.
——-
Mintha csupán egyedül tárgyaknak a birtoka mérné
Isten rejtélyét; emberi létünket.
——-
Életszínvonalat nem mér, csak a pénzbeli mérce;
Milliomos van fent, minden más meg alul.
——-
Nincs mit ezen keseregni: a pénz a világ puha héja;
Emberi Lét tetején hajlékony felület.
———-
Nemcsak anyag van a Létben; mérhetetlen a lényeg;
Koholt váddal szégyenkező
Makulátlan új esztendő
Hozzánk bátran lép be,
Nem jön erre karácsonykor
Kósza világvége.
—–
Lehet vígan örvendezni,
Lehet pezsgőt töltögetni
Bátran a pohárba,
Aki rongyra issza magát,
Feküdjön a sárba.
—–
Az új évvel
Új egekből
Nem jön égi manna;
A jó gazda szorgalmából
Legyen tele az új évben
A kamra
S a kanna.
—–
Kívánom, hogy az új évben
Legyen elég munka,
Mysty Kata : A folyó
A folyó két partja - Te meg én...
A víz tükrén még áradó a napfény.
Szerelmünktől duzzadó medréből kilép,
de visszatér csöndesen útjára még.
Széltől borzolt hullámok,
morajok, viharok úsznak el tova!
Kavargó örvény közben karját nyújtja.
Híd íveli át, s rajta szurkolók,
és ellendrukkerek. Figyelő szép szemek,
köztük irigyed csak - egy - az, aki - elveszthet.
Kicsi asszony,
Kicsi párom,
Drága Anikóm…
———
Kicsi asszony,
Kicsi párom,
Drága Anikó,
Életem kunyhójában
Legfontosabb
Lakó.
——-
Lányok gondos Édesanyja,
A kicsi ház gazdasszonya,
Drága Anikó
——–
Kicsi asszony,
Kicsi Társam,
Szövetségesem;
Folyam vagy,
És mellékfolyód lett
Az életem.
——-
Volt:
Két fiatal szerelme;
Lett:
Az emberi cselekvés
Minden emberi cselekvés alapvető problémája a szabad választás lehetősége. Ha az embernek lehetősége van különböző alternatívák közül szabadon választani, akkor létezik szabad emberi cselekvés; ha azonban nem, ha az ember minden cselekvését valamiféle szükségszerűség irányítja, nem beszélhetünk szabad emberi cselekvésről. Ennek filozófiai megnevezése a szabad akarat léte vagy hiánya.
Égi pályán, földi létben
Lelkünk égben,
Magunk Létben
Messzeségben,
Közelségben,
Nehéz évben, könnyű fényben,
Égi pályán, földi létben…
———
Kormányozzuk a hajót,
Élve álmodunk valót,
Porban,
Réten,
Minden héten
Égi pályán, földi létben…
——–
Égi pályán, földi létben,
Gazdag földben,
Szegény égben,
Életben
Vagy sötét révben,
Anyag-éjben, tiszta délben;
Eltelik az újabb nyár is,
Mégse leszek liberális.
———
Nem globális,
Csak lokális
Régimódi populáris
Körmölgeti e sorokat,
Aki nem ad nagyon sokat
Multi fogpaszta-beszédre,
Se beteg ork hőzöngésre,
Hogy magyar az Isten fia;
Ez is, az is
Csak mánia.
———
Szent szó a demokrácia,
De ez másféle krácia,
Ami itt nálunk települ,
És leginkább csak celebül
Mysty Kata
Ördögi körben
Hirdetések, reklámok: ábrák,
jelek, feliratok...Rejtjelek , útjelek,
Betűjelek : ki tudja mit is jelentenek...
Mi emberek "megvezetettek", vagy
Egytől - egyig sérültek vagyunk...
Emiatt előbb , vagy utóbb
mindenképp fűbe harapunk!
Feketét , erőset iszunk..
Mysty Kata:
Győzni vagy veszíteni...
Az vagy, aki győzelemre született.
A győzelem egy más - új értéket teremt. Ha
megadatik , miért is ne; hogy
Célt láss,célba érj,célba találj...
Céltalanul , tétlenül hiába vársz ! Kiutat , létutat
kutatva találsz!
Öltöztesd fel lelked színes új ruhába.Ünnepelve
illeszd életed egy-egy megköszönő imába!
Fölnézve az égre, bízz és barátkozz! Veszíteni az fog,
aki kudarcokat vonz!
A Csend
A Rend,
A zöld;
Fűszál hegyén mosolyog
A Föld.
———
Gazdasági növekedés?
Olcsó napkeltéhez kevés.
——–
Míg kék
Az ég,
Lehet;
A nagyvilág csendesen
Szeret.
———
Diktatúra vagy szavazás?
Vigyorgó Idő vermet ás.
——-
A Fény
Tömény
Világ;
Fényben Létet álmodik
Az ág.
——–
Globalizált darázsfészek?
A világegyetem egysége
Az ember értelmezésének a történelem során megfogalmazott két szélső pólusa nagyjából a következő: “porszem a végtelenben”; illetve “a teremtés koronája”. Modern kultúránkban mindkettő egyidejűleg megtalálható.
A “porszem a végtelenben” felfogás a modern művészetre jellemző. Példáimat a drámairodalomból veszem:
Mysty Kata
Színezd át életed!
Ha megfakultak testeden az érintések ,az öntudat
mércéje, arcod hamva, éned fénye,
ajkaid pírja, csókjaid íze;
Színezd ujjra, színezd újra !
Ha halványultak tekinteted tüzei,hangjaid
tónusai,szavaid színe,mondataid módjai,
igéid "ideji",a tagadás útjai;
Színezd újra, színezd ujjra!
Ha színtelenedtek az ünnepi fények,arcod
mosolya,pillantásaid leple,lépteid nyoma,
a hétköznapok ritmusa,dacod felhői ;
Színezd újra, színezd ujjra!
Én bennszülött vagyok…
Akkor is,
Ha Itt a lét fanyar;
Álmom, reményem mind, mind, mind
Magyar…
———-
Én itthon szeretek…
Akkor is,
Ha másutt flancosabb,
A lelkem itthon lehet
Boldogabb.
——–
Anyám még így nevelt;
Akkor is,
Ha másutt más ragyog;
Itt élek, és a Múlttal
Egy vagyok.
——
Én bennszülött vagyok…
Az én világom örökké
Magyar,
E föld éltet,