Távol,
Az Idő kanyarulatában
Már felsejlenek a körvonalak,
Meghitt fényei néha
Látszanak.
Ünnep készül,
Mint röpke sejtelem,
Hangosan kimondani
Nem is merem.
Közeledik.
Jön.
Mégis közeleg.
Talán még meg is érem,
Úgy lehet…
TIZENNEGYEDIK RÉSZ
Nézzük tehát, miben áll, hogyan folyik a török várostrom.
Az első lépés mindig az ostrom alá vont vár körülzárása, kapcsolatainak megszakítása.
Ezt minden esetben a lovasság végezte, amely sokszor napokkal előbb megérkezett a helyszínre, mint az ostrom fő harci terheit viselő gyalogság.
Ez a történet állítólag 1957-ben esett meg - ha megesett.
----
Két vérbíró beszélget a bírósági folyosón. Arra jön egy harmadik, láthatóan jókedvűen mosolyogva.
- Minek örülsz bíró elvtárs?
- Fantasztikus viccet hallottam!
- Elmeséled nekünk?
- Eszembe' sincs! Most hoztam ítéletet. Hat éveat adtam annak, aki mondta, négyet annak, aki hallgatta.
Csak fejfák maradtak utánatok,
Sok sírhalom,
Nagy néha gyertyaláng;
Más lett a világ.
Negyven éve köteles tisztelettel,
Tétován járt közöttetek
A gyerekember.
Máig kísért
A régi szél szava,
A földes út,
A könyvtár illata.
Ti régi öregek!
Hiányol titeket
Az egykori gyerek.
Három lépés, szertartásos szigor,
Isten korán kel,
Lassan bandukol;
Bennetek élt a szenvedés,
A Múlt;
Valami eltört,
Valami lehullt.
Kopognak az első fagyok,
Férfi vagyok, apa vagyok.
Késő ősz orcája komor,
Kis családom: rózsabokor.
Kicsi házban Anikóval,
Nyárban, télben, rosszban, jóban.
Kopognak az első fagyok,
Férj vagyok és apa vagyok.
Talpig szóban,
Talpig csendben,
Az Istennel mindig
Szemben.
Jönnek már az első fagyok
Kezdet és
Vég;
Mindig titok.
Kopognak az első vagyok,
Anikómnak férje vagyok.
Régi szerelemkabátban,
TIZENHARMADIK RÉSZ
Zrínyi Miklós már a szigetvári ostrom előtt is vett részt komoly várvédelmi harcban. Ma már erről kevés szó esik, de akkoriban döntő fontosságú volt. Kevés olyan magyar várkapitányt ismerünk, aki több létfontosságú török várostrommal szemben védelmezett igazán jelenős magyar várat. Zrínyi Miklós ezen kevesek egyike volt.
Fáradt napfény ősz derekán,
A vén Idő: gőgös kagán.
A vén Idő: kánok kánja,
A halandót sose szánja.
Halandó az Isten álmán,
Hajózik az Idő hátán.
Fáradt napfény ősz derekán,
Létünk a vén Idő hátán.
A borongós őszi katlan
Fejjel a jövőbe zuhan.
Csak jövőbe, csak előre,
Felbucskázva, fejtetőre.
Fáradt napfény ősz derekán,
Az Idő: poshadt sarlatán.
Testet emészt, hitre tapad,
Cserébe meg semmit nem ad.
Az idős George B. Shaw-t egyszer felkereste egy milliomosfeleség.
A hölgy arról szerette volna meggyőzni az írót, hogy a fiacskája – nagy író. Hozott egy jókora paksamétát is, Shaw pedig – bár szabadulni igyekezett a megbízástól – végü nagy nehezen elvállalta, hogy elolvassa.
Shaw átnyálazta magát a vaskos irattömegen, előbb lassan és figyelmesen, később egyre gyorsulva.
Rögtön látta, hogy az írások fellengzősek, túlírtak, ügyetlenek. Egyszóval: rosszak.
Mogorva, ólmos fellegek
Takarják be az eget,
Könyörtelen Jövőnk újabb
Gond-esőkkel fenyeget.
Rég felázott már a talaj,
Hangosan cuppog a sár,
Hullt levélraj száll a szélben,
Mint barantáló tatár.
Tovatűnt a néhai Nyár,
Fonnyad lelkünkben a Múlt,
Előbb-utóbb hamuvá lesz
Minden, ami lángra gyúlt.
Károgással adják hírül
Népes varjú-seregek,
Hogy győz a zsarnoki önkény,
És a Tél-Úr közeleg.
Hajnalonta már a vén Fagy
Kőcipellője kopog,
SZÁZNEGYVENHARMADIK RÉSZ
Jelenkori filozófiai gondolkodásunk egyik legfontosabb kérdésévé lépett elő a tradíció fogalma és értelmezése.
Őszi eső, híg, kopár,
Ragacsos közöny a sár.
Locs-pocs, szivárgó eső,
Lassan pusztuló erő.
Eső áztatta Jövő,
Eső hátán vén Idő.
Őszi eső, híg, kopár;
Tán nem is volt sose Nyár…
Mindig minden szürke volt,
Sose ragyogott a Hold.
Halott jelképek a fák,
Csupa látszat a világ.
Ősi eső, híg, kopár,
Minden vidám fényt kizár.
Vén, közönyös fellegek
Közt kietlen szél lebeg.
Szennyes víz új árkot ás,
TIZENKETTEDIK RÉSZ
A huszár és a hajdú olyan katonatípusok, amelyek kifejezetten a török elleni háború tapasztalataiból születtek. Eredményesen tudtak harcolni az oszmán ellen, és akkor ez volt a legfontosabb.
Hogy mennyire eredményesen, az nemcsak idehaza derült ki. Báthory István az erdélyi fejedelmi székből nyerte el a lengyel királyi koronát. A lengyelek a mai napig jó emlékezetű uralkodóik között tartják számon.
Vízzel főz a magyar Ősz,
Száll a pesszimista gőz.
Drótos fülbe fúj a szél,
Az Idő sose henyél.
Silány zene nyekereg,
Külhonba megy a gyerek.
Vízzel főz a magyar Ősz,
Király sincsen már, csak csősz.
Erkölcsi gyomor korog,
Buta bölcsesség huhog.
Sárkány könnye szemereg,
Egymást marják a fejek.
Vízzel főz a magyar Ősz,
Bölcsész lett a preciőz.
Pörkölt helyett sokhetes
Állott posztmodern-leves.
A XVII. század elején az angol király megbízásából Sir Henry Wotton Itáliába indult, hogy Anglia nagykövete legyen az összes olasz államban.
Akkoriban ez még ritkaságnak számított. Az egyes államok általában egyyzeri megbízással küldtek egymáshoz követeket.
Sir Henry útja hosszú volt, bonyolult és körülményes.
A tengeri út nem volt biztonságos, a Földközi-tengeren nyüzsögtek az arab kalózhajók. Gibraltár akkor még nem volt brit kézen, és az angol flotta sem uralta a mediterrán vizeket.
Őszi falevél;
A Vén Idő
Nyárból Őszbe
Őszből Télbe
Közönyösen
Mendegél.
Gyűlölködő, béklyózott akarat
Himnuszt gyaláz a Kárpátok alatt.
Betondzsungel lett az ősi vadon,
Szemünk közé vigyorog Trianon.
Múlt-töredékek közt süvít a szél,
És egyre hull az őszi falevél.
Őszi falevél,
Az Ember
Érzelmeiben
Álmaiban él.
Szolga-sznobizmus dollárhoz simul,
S a Történelem darabokra hull.
A globál-légvárak ritkán lakottak,
SZÁZNEGYVENKETTEDIK RÉSZ
Sokan és sokféleképpen kísérelték meg eddig, hogy megfogalmazzák, voltaképpen miben is áll emberi mivoltunk lényege. A definíciók sora várhatóan ezután is folytatódni fog, hiszen minden vélt „fejlettségünk” dacára sem jutottunk még addig, hogy igazi mélységében értsük meg önmagunkat.
Szomorkás őszi ködök
Ülnek a világ fölött.
Bágyadt eső szemereg
Fáradtak az emberek.
Rezignált alkonyatok
Gyászolják a tegnapot.
Szomorkás őszi ködök;
Minden Reménység örök.
Az Ősz örök látomás;
Elmúlás – Feltámadás.
TIZENEGYEDIK RÉSZ
Érdemes elgondolkodni rajta, vajon hány magyar várkapitány vállalta volna ezt a rajtaütést. Zrínyi Miklós Alapi Gáspárt körülbelül 1500 katonával küldte Mohamed szandzsákbég csapata ellen. A rendelkezésére álló erők felét mozgósította a török elővéd ellen akkor, amikor a szultáni főerők közeledtek Szulejmán személyes vezetésével.
Provokáció?
Aligha nevezhetjük másnak.
Örökifjú Októberben
Remény lakozik a Csendben.
Könnyű verőfény, lebegő;
Túl a fátylon – a Jövendő.
Recseg az avarlepedő,
Sosem alkuszik az Idő.
Örökifjú Októberben
A hétköznap korán felkel.
A dél verőfénnyel fogad;
Idéz áldott, múlt nyarakat.
A rőt alkony könnyel éled,
Ősszel lassan jár az Élet.
Örökifjú Októberben
Az öregség még mederben.
Tart az isteni kegyelem,
Még mosolyog a Szerelem.
Ők voltak a világ legolcsóbb hadserege. Rosszul, vagy a leggyakrabban sehogyan sem fizetve álltak helyet a világ egyik legagresszívebb államának mindig túlerőben lévő és örökösen fosztogatni akaró csapataival szemben. A számító hatalom pontosan tudta, hogy a magyarok fizetetlenül is helytállnak, míg az idegen nemzetiségű katonák előbb vagy utóbb elmennek, vagy - urambocsá' - átállnak az ellenséghez.
Utóbbi is megtörtént: például a tizenöt éves háború alatt egy vallon alakulat török oldalra állt.