lnpeters blogja

Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma – III.

Miért (is) volt jelentős Zrínyi áldozatvállalása?

Újabb Nyárral gazdagodtunk,

Tovább úszik a ladik;

Örömmel tele a kamra,

Csak tartson ki tavaszig.

Időfolyam sodrásában

Ezer emlék kavarog,

Előttünk sötétlenek már

Az újabb ősz-zátonyok.

Mögöttük ott tornyosul már

Eljövendő Tél zöme,

Alkotó, békés napokhoz

Elkell a Nyár öröme.

Újabb Nyárral gazdagodtunk,

Kacagott, fájt, elgurult…

Idő hátán fut a hajó,

Partról integet a Múlt.

Hitet, célt és reményt hozni,

Játszani - nem játszadozni.

Isten világa nem vázlat;

Rossz az, ami csak utánzat.

Amíg a föld el nem takar,

Mindig ember, mindig magyar.

Alibi sor égre béget

A Ritmus maga az Élet.

Isten csak általunk tehet;

A Líra: lelkiismeret.

Míg az élet el nem fakul;

Mindig emberül, magyarul.

A végzettel ölre menni,

Adni – sose visszavenni.

SZÁZHARMINCÖTÖDIK RÉSZ

A tradíciókhoz való viszony a jelenlegi magyar közélet egyik neuralgikus pontja. Elképesztő módon átpolitizálódott, sőt a napi politika részévé vált. Ezzel pedig sajnos a szélsőségek irányába polarizálódik. Vagy a szélsőséges nacionalizmus, vagy a nem kevésbé szélsőséges kozmopolitizmus irányába.

Augusztusi késő nyárban

Könnyed, szelíd búcsúzás van.

Gyülekeznek a fellegek;

A “kell” helyén halvány “lehet”.

Harmatkönnyes minden bokor;

A búbánat – lelki nyomor.

Augusztusi késő nyárban,

Fonnyadt, fanyar látomás van.

Augusztus a célok vége,

Halál kacag fáradt égre.

A nyár hervadtan vezekel,

Szemünk előtt enyészik el.

Augusztusi késő nyárban

Mégis mindig élni vágytam.

MÁSODIK RÉSZ

Az idős uralkodó életének legfontosabb eredménye a korábban a birodalom veszedelmes ellenségének tekintett Magyar Királyság tönkreverése, területeinek megszállása, fővárosának elfoglalása volt. Logikus, hogy utolsó hadjáratát is ide vezette.

Azazhogy: nem ide.

Merthogy a célja: Bécs bevétele.

37 évvel korábban már megpróbálkozott ezzel, és kudarcot vallott.

Nyarunk bágyadt verőfényű

Csendes, szelíd alkonyán

Felmosolygott kis kertünkben

A legelső padlizsán.

Buszon talált palántának

Életkedve megmaradt,

Rozsdabarna termésével

Ő zárja le a nyarat.

Még a fáradt Nap is kacag

Hétköznapok zavarán;

Nem tudjuk, hogy vajon gyümölcs,

Vagy zöldség a padlizsán.

Ami beérhet, beérett,

Ami nem, talán kinő;

Új hurokba tekeredik

Mostantól a vén Idő.

Új ciklusra gyülekezik

Kezünk alatt a munka,

Lassan már csomagolni kezd a Nyár,

Tompább a verőfény,

A Lét

Sziklás mederben fut tova;

Köszönöm, hogy tartozhatok

Valahova.

Korunk, mint súlyos kőtömb,

Ránk terül,

Köszönöm,

Hogy nem vagyok egyedül.

Törjön magasra fel

A Líra orma;

Találjon egymásra

Tartalom és

Forma.

Laposan fújnak cinikus szelek,

A hivatalos líra szendereg;

Tárgyiasan, vagy alanytalanul

Nyelvet gyalul.

Pedig

A Szép,

Az Új

Most minálunk lakik;

Érmihályfalvától fel

Kissomlyóig,

Eötvös Károly ellentmondásos személyiség volt. A vádlottak ügyvédje volt a tiszaeszlári perben, író volt, politikus volt. Az Abbázia Kávéház sarokasztalánál volt a törzshelye, ott vezéregyéniség volt. “A vajda”. hírhedt volt furcsa kiszólásairól.

Eötvös Károly ellentmondásos személyiség volt. A vádlottak ügyvédje volt a tiszaeszlári perben, író volt, politikus volt. Az Abbázia Kávéház sarokasztalánál volt a törzshelye, ott vezéregyéniség volt. “A vajda”. hírhedt volt furcsa kiszólásairól.

Önkényes augusztus,

Vágyakat nem tisztel,

SZÁZHARMINCNEGYEDIK RÉSZ

A líra a Lélek otthona,

Lelki honunk,

Az előző sorozat lezárult, ez áthozom ide, és a másik blogot is felélesztem.

—-

Nincs a csillagokba írva

A Jövendő eleve;

Ami ma a díj, az volt régen a rendjel. A hatalom által kedvelt művészek gyakran jobban vágytak a kitüntetésre, mint a közönségsikerre.

Régi mesék csodaútján

Jöttünk mi is egykoron;

SZÁZHARMINCHARMADIK RÉSZ

Csendben surran az Idő,

Sorsok cseperednek,