https://www.youtube.com/watch?v=CBOI4Zuw7nc
Mysty Kata
Vers-beszéd
Vers lobban a lélek mezején,
Láng oson át szívek rejtekén.
Vers arat az élet tenyerén,
Szótarló marad a közepén.
Villamosra száll fel jó néhány,
Reád várnak, nincs bennük hiány.
Könyvhétre hív, hív az eleség,
Ahol vers van, nincsen éhezés...
Nem olcsó a
kegyelem,
mindig elég,
- csak bennünk
elégtelen...
Csak bennünk
elég legyen!
Nem olcsó a
kegyelem,
és hogyha van,
nem saját
kis érdemem...
nem saját,
s nem érdemem...
Mysty Kata
Készülődünk
Készülődünk - útról útra,
Eljutunk - a keresztútra.
Keresztútról ösvényen át
találjuk az örök hazát.
Örök hazát, - végállomást,
Csodálkozunk szemlátomást.
Vendégül lát a Szent Atya.
Áldást terít asztalunkra,
az Élet fáját kínálja,
vár gyümölccsel teli tálja.
Mysty Kata
Találkozás, - kivárt tavasz....
Elmondható - e az öröm,
el kell mondjam...
és megköszönnöm!
A sóhajt ledönti fala,
de szót is kér
ha halkul jaj-a.
Találkozás, - kivárt tavasz...
a reményből...
új reményt fakaszt.
A távolság bár elszakít,
kivár - talán...
nem csinál bakit .
Éppen soros gyásznak okán
kijut a tű...
fokán a fonál.
Ezek vagyunk, így hímezünk
és az öltés...
ölelés-mezünk.
A szeretetszál oly feszes,
ahová kell...
Mysty Kata : Végzés
Bántottak, bántottam,
megbántottak...
Botoztak, fojtottak,
kifosztottak!
Figyeltek, figyeltem,
lefigyeltek...
"Talpra még"emberként
kihevertem!
Vezettek, vezettem,
megvezettek...
Vétkesen ezekért
megfizettem!
Gyógyulni vágyó szívem
dobogja most is, - igen!
Szerelmed örök, - hittem...
hűséged elém hinted.
Követsz is, mint egy árnyék,
nem lesed senki másét.
Elkerül minden kétség,
Összeköt majd a féltés...
Nem rabol el tér, s idő,
Lelkedből lelkem kinő.
Szárnyakat táplál a vér,
a világ itt benn, elfér.
Nem múlik, ami örök,
szeretni csupa öröm.
Mysty Kata
Kis unokám
Kis unokám, ha... megszületsz!?
Megtanítlak, - hogy szeress...
Megengedem, - játssz velem,
Közben eljátszom az életem.
Átvezetlek meséken át,
éveim tovatűnt tavaszán...
Ha megengeded,
bearanyozom veled,
maradék létemet.
Mysty Kata
Halálmadár
Halálmadár ablakra száll,
izeg-mozog üveg zaján...
Tolakodó hideg a front,
szívre éhes, mikor beront.
- Nemrég voltál, újra itt vagy,
sűrűn látunk, békén se hagysz!?
Légy türelmes, vedd a béred,
itt az enyém, megyek véled!
Mysty Kata: Áprilisi szél
Mysty Kata: Szárnyadra veszel
Szívemen mulat a könnyű képzelet....
lebegő árnyként, mint szálló szökevény.
Szárnyadra veszel, és suhansz messzeség
erdején velem, gondolatsebesen.
Magaddal viszel. Könnyed malaszt-puha
nyoszolyába fektetsz, borvörös estén
szívedhez emelsz, - csakis a szívemért.
Zörejszünetünk, a harangnak búja.
Áramlásunk lesz az Istennek ujja,
lélekközelség és víg halleluja!
Galambpár röppen, az égből száll alá...
Mysty Kata
Csak nyugtot...
Az alkony édes cseppje csöpög
végig le a tájon,
Légy te élőn vérző, - drága szíved...
betegen se fájjon.
Vigyázva féltünk, - úgy, ahogy tudunk,
Szavunk sose ártson...
csak nyugtot, és csak békét találjon.
Mysty Kata : Együtt
Túléltünk mi annyi vihart...
Az sújtott ránk, aki akart.
Amit tudtak eloroztak...
lelkiekben kifosztottak.
Kincseinken osztozkodtak,
ítélkeztek, bíráskodtak!
Mysty Kata
Szívem a szívedért...
Nehéz várni rád. - A részed vagyok már.
Senkié másé, - elemeddé váltam!
Mindennapi vak és részeges vágyban...
Alázat hajtja még az érzés malmát,
Újabb kihívás, - a lét féke vigyáz!
Megálljt parancsol a szívnyugtalanság.
Ételemnek íze maradsz, - a sója!
Mintha senkivel sem lennék már jóban?!
Barát, ellenség? Hiába jó szomszéd,
kedvvel köszöntve sem ízlik a beszéd.
Mogorvaságom bántó, mily szokatlan,
Mint felemésztő és fortyogó katlan.
Javítottan...segítséggel...
Mysty Kata
Nem jött vissza...
Nem jött vissza,
nem jött, Ó, szegény!
Sírja sír...
az Alpok sem beszél.
Nem jött vissza,
nem jött a remény,
Zokog fenn
a fennsík , szenved éj!
Nem jött vissza,
és zuhant jaj-a...
Gyermek hunyt
el, kicsi és kamasz.
Száll gépmadár,
szárnya tétova...
beteg - e...
vagy őrült mostoha!?
Szálló mosoly
vissza-visszatér,
rövidül
a lélek hossza még?
Nem jött vissza,
nem jött a Jövő,
sziklán vert
Mysty Kata
Ugribugri - füle tapsi
Nyuszi bujkál, feje tele,
Szeme azúr, színe pezseg,
Itt a húsvét, szíve remeg,
Sok dolga van, s lesz elege!
Tojást hímez, - hímest színez,
Füle, farka festi, keni.
Ünnep-ügyünk oly fény-teli!
A kosár meg' telve kinccsel!
Azt adja, 'mi tőle telik
Ugribugri - füle tapsi,
Orrán érzi már a hapcit,
Öröméből adhat enni...
Mysty Kata
Te meg én
Az utam,
- utad sávjában,
Sorsom,
- a Tied sodrában,
Léptem,
- léptednek nyomában,
S nyugtom,
- Napodnak nyugtában...
És Napom,
- Napod-lementében.
Kezed kezemnek
szorítása,
Szíved szívemnek
dobbanása,
Éneked énekem
akkordja,
A kedved kedvemnek
illata...
Életed életem
fonala.