Ha háborogni kezd
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, december 30 - 12:41Ha háborogni kezd az éj,
sötét világ jöhet reánk.
A fény mi átjut itt, csekély,
s ellobban, mint a gyertyaláng.
Ha háborogni kezd az éj,
sötét világ jöhet reánk.
A fény mi átjut itt, csekély,
s ellobban, mint a gyertyaláng.
Ezerszáz év árnya,
Fénye;
Már mindet érteni kéne...
Ami volt régen árulás,
Az ma profán fontoskodás.
Ami szépet a Múlt mutat,
Az ma nemzeti öntudat.
Ezerszáz év minden árnya
Nincs Múlt börtönébe zárva.
Ezerszáz év minden fénye
Talán a Jövő reménye...
Már mindet érteni kéne,
Ezerszáz év árnya,
Fénye.
Múlt ködébe tűnt a szép majális,
égi réten néma léptű Hold oson,
csillagágyon szunnyad rég a nyár is.
Rozsdaszín magány ül kinn a tájon,
súlytalan rigófütty ring a bokrokon,
dús avarlepelre hull az álom.
Volt meghitt szép Karácsonyunk,
Száz gyönyörű pillanatunk.
Védi a közelmúlt-lepel,
Már senki nem veheti el.
Karácsony utáni napok
Halkuló zenéje kopog.
Karácsonytól Lélek éled,
Ahol Karácsony -
Ott Élet.
Alamizsna csak,
mit a boldogságból az élet csupán cseppenként ad,
egészen apró kortyot csak,
hogy el ne teljünk vele, hisz megrészegülnénk általa,
belehalnánk a mámorba, ha egyszerre szakadna a nyakunkba,
ezért kapjuk csak pillanatokra...
Karácsony szárnyai alatt
Ami Szép, mind erőre kap.
Áldott, meghitt gyertyafények
Alatt ülnek a Remények.
Múlt Mérlegén Jövő térdel
Meghitt, szelíd szenvedéllyel.
Ami Szép, mind erőre kap
Karácsony szárnyai alatt.
Karácsony szent örömében
Nyugszik a Lélek - szerényen.
Kinti profán riadalmak
Tulajdon zajukba halnak.
Remény szülte kicsi tervek
Jövő-lakukba sietnek.
Múlt-kockák Jelenre lelnek;
Virulnak régi Szerelmek.
Nyugszik a Lélek szerényen,
Karácsony szent örömében.
Áldott, békés szent Karácsonyt!
Ádvent halvány ege alatt
Apró reménycsapat halad.
A hideg fehér lánggal ég;
Szürke felhőt dajkál az ég.
Szent Hitek Jövőt aratnak;
Bölcs fenyőfák bólogatnak.
Ádvent halvány ege alatt
Ami élő, élő marad.
Ádvent hófehér ködében
Karácsony felé;
Miénk a Kegyelem, csak a
Gond az Istené.
Az út mentén hideg fényben
Szikrázik a hó;
Élni,
Jövőt teremteni
Embernek való.
Istené a gond.
Az Öröm
Csak az emberé;
Ádvent hófehér ködében
Karácsony felé.
A jég-ember vágya a tél,
Nem érdekli, más mit remél.
Nem baj, ha bárkit bajba ránt;
Csak tél felé - toronyiránt.
Tavasz?
Nyár?
Ősz?
Csupa nyomor!
Csak a tél lehet - aranykor!
A jég-ember vágya a tél,
Egy külön tél-világban él.
Nemzetközi tél-túlerő;
Minden eszköz megfelelő.
Mindent lehet gátlás nélkül,
Csak jöhessen a tél végül.
A jég-ember vágya a tél,
Doktrínákba bódultan él.
Ateista dogmatömeg
Miatt nem látja az Eget.