Ha a Mikulásban hiszünk,
Isten teremt együtt - velünk.
Nem a valóság szül álmot;
Álom teremt - valóságot.
Hitben Jövő él valahol,
De minden tagadás - pokol.
Amit tudunk, battyog gyalog,
Hitben lehetünk boldogok.
40. Rész
Széchy Károly Zrínyi haláláról
Miután ismerteti, hogy Bécsből a különféle idegen államok képviselői miféle jelentéseket küldtek haza Zrínyi haláláról, megjegyzi:
„Tudósításuk lényege teljesen egyezik, csak a színezésben, részletezésben tér el egymástól, ennélfogva a lényeg igaz volta kérdésbe nem jöhet; mert minden esetleges kétséget megcáfol és megdönt az a dolog, hogy érdemileg hasonlóképen írnak és szólnak azok is, közel és távol, kik az udvar körén és befolyásán kívül éltek.”
Ádvent ballag az útszélen,
Mint öregapó,
Hideg van, és előbb-utóbb
Esni fog a hó.
Szélesen terpeszkedik a
Jelen-pusztaság,
Jövőjét és Megváltóját
Várja a világ.
Csillagfények játszadoznak
Az útszéli fán,
Ádventet nem érdekli, mit
Csacsog a profán.
Ádvent ballag az útszélen,
Vén botja kopog;
A friss remények mindenütt
Ugyanolyanok.
Öregember, kis batyuval,
Néha meg-megáll.
Bólingat a hidegben a
Nagy fehér szakáll.
Ádvent ballag az útszélen,
December elsején
Zúzmara zenél,
Gyilkos, fagyos belépővel
Érkezik a Tél.
Vén komor fagykirály
Foga csikorog
Életrabló gonosz démon
Bendője korog.
Éppen így érkeztek
A régi telek,
Emlékeket idéz bennem
A mai hideg.
Birodalmi lépegető;
Scifi-fantom dédelgető.
Űr-operettben lehet jó,
De valóságba nem való.
Mégis megtörtént száz éve,
Széthullott az oldott kéve.
Birodalmi lépegető;
Antant záptojás-keltető.
Rablásból nem lehet elég,
Indulhatnak a mű-tevék.
Irredenta alvégeken
Készül a mű-történelem...
Birodalmi lépegető;
Dugul a lélegeztető...
Ősi határokon átnyúl,
Linder Béla bután bámul.
Lépegető rút agyrémek,
Azt hittük, csak abszurd vétek...
Kemény fagyok közelednek;
Idő-pillérek repednek.
Véres, bolond világ készül
A hübrisznek osztályrészül.
Globál-média látogat
Profán halál-templomokat.
Próbatétel
Kegyelemnek;
Kemény fagyok közelednek.
A Szerelem sose vénül;
Örök ifjúsággá szépül.
Szép a nyarunk, szép a telünk;
Amíg csak élünk, szeretünk.
Ez nem a profán lét kéje,
Hanem az Élet törvénye.
A Szerelem sose vénül,
Csak közben a világ évül.
Élő valósággá fogad
Őrült ostobaságokat.
Profanizált halált fogan;
Vén alagút felé rohan.
Majd Istenből új Föld épül;
A Szerelem sose vénül.
Novemberi éjszakában
Sápadt Hold felhő-kabátban.
Pihennek a tócsa-sereg
Felett a nappali szelek.
Míg a lassú Idő pereg,
A holtfáradt hideg - piheg.
Novemberi éjszakában
Világ alszik Bibliában.
Örökkévaló Kegyelem
Fenn a Hegyen;
Türelmesen.
Jövő minden szemhunyásban;
Novemberi éjszakában.
38. Rész
Mit mond a legtekintélyesebb életrajz?
A Zrínyi Miklósról írott életrajzok atyamestere Széchy Károly (1848-1906). A kolozsvári, majd a budapesti egyetem professzora volt. Annak idején ő „örökölte” Gyulai Pál tanszékét. Ötkötetes Zrínyi-monográfiája 1899-ben jelent meg. Igen alapos, de helyenként nagyon ódon hangulatot árasztó munka.
37. Rész
Verselemzések-2.
„tinibugyi gumija bemélyedten”
A közelmúlt tankönyv-vihara miatt választottam ezt a verset. Szerzője ma élő kanonizált költő.
Amikor a vers bekerült egy kilencedikes tankönyvbe, országos botrány kerekedett belőle. Se szeri, se száma nem volt az indulatos hozzászólásoknak. Azonnal megszólaltak a mű védelmében a kánon hívei is. Leggyakrabban arra hivatkoztak, hogy szerintük a vers igen sikeresen alkalmazza a mai kamaszok szóhasználatát.