Blogok

Kérés

 

Hajónk a ködben megrekedve,
gigászi álmok csendje benne.
Nézünk, a messzi partra vágyva,
előttünk leng a Mája fátyla.

A kétkedés a bőrbe fúrja
mérges fullánkját újra, újra.
Megduzzadt szívem bús-anyátlan,
derengő reggel ajtajában

Téged remél a szél, a hullám,
tengernyi véred cseppje hull rám.
A léc alattunk hogyha roppan,
legyél ott végső mondatomban.


 

Szelíd Százszorszépek

 
Napsugár simogatott finom-puhán...
gyöngéden túrt bele hosszú hajamba,
majd bemártotta fésűjét aranyba
és pödrött kicsit a szellő bajuszán.
 
Felöltöztetett fényével az Égbolt...
türkizkék ruhát választott ki nekem,
tele-rakta áldott szavakkal zsebem,
s emlékeztetett: a Tavasz mily rég volt.
 
Sokrétű fűfodrot díszként körém vont...
ráfektetett hamvas-zöld rét-ágyára
(smaragdok csillogtak e nyoszolyába') 

Szent Márton lúdjai

Ne rejtőzz el, Márton,
Ne menj a tyúkólba,
A világ elé kell állnod,
Itt a csillagóra!

Nem kell már kifognod,
Császáron, se tiszten,
Végre magadat kell adnod,
Megsegít az Isten.

Tiszta álmok mellett
Vannak piszkos tények;
Megesik, hogy harcolnia
Kell a kereszténynek.

Ne rejtőzz el, Márton,
Ne bámulj az égre,
Püspökké választottak meg,
Gyere elő végre!

Magányos hit-szóra
Hallgatnak az esték,
A világban cselekedni
Pedig - kötelesség.

A tűz

A tűzhöz egy kis szikra kell,
a szalma már ropogva gyúl,
a pernye légi útra lel,
 s mint vészmadár sunyin lapul.
 
De jaj, ha tőle lángra kap 
a szénaboglya és a kas, 
a nádtetőbe csíp, harap
a féktelen vörös kakas!
 
Gerenda sír, nyüszítve ég,
lobogva olthatatlanul, 
esély, remény elveszve rég,
a gyász tenyérnyi korma hull. 
 
Romok fölött lesz színezüst
ledér lidérc a szürke füst.

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 35.

 

Jó verset elvben bárki írhat, gyerektől az aggastyánig. Mindenkiben megvan arra a lehetőség, hogy – akár életében egyszer – jó verset írjon. Abban a versben ő a költő. Lehet, hogy soha többé nem válik azzá, de abban az egy versben mindaddig az marad, amíg bárki olvassa vagy szavalja.

 

A víz

Van itt szilaj folyó, patak, kis ér,
és tócsavíz, gödörben ott rekedt,
fertő elől a józan ész kitér,
de boldog az, kit tiszta víz szeret!
 
Tisztelned kell, hiszen nagy úr, bizony,
mert tőle függ a léted és jövőd,
hasznodra válik majd a jó viszony,
segíti ő a tűzzel küszködőt.
 
Lemosni hosszú vándorút porát,
ezüst sugárban áztatod magad,
a víz az orvosod s a cimborád.
 
Szelíd nyugalmat ott találsz, ahol

Novemberi falevelek

Novemberi falevelek
Sárgulnak a világ felett.

Lét rejtélyeit vizsgálja
Az Ősz titkos misztikája.

Titok-világ égi mása;
Élet-halál körforgása.

Novemberi falevelek;
Öreggé érik a gyerek.

Csend és Titok glédába áll;
Egymást űzi élet, halál.

Isten idő-szava pereg;
Novemberi falevelek...

Halottak napja után

Kiújult most a tisztelet,
furdalt a lelkiismeret…
Ki méltányolja? Tán a holt?
A számadás, az elnapolt!
 
Vackába bújt már mind, ki él,
a sírok közt a szél zenél.
Ott lenn a béke szent, örök,
csak néhány gyertya füstölög.
 
Emlék csupán a szenvedély,
s a dombra száll a zsenge éj.
A lét hamvába holt parázs,
mindent tarol a hervadás.
 

A Föld hangján - Kocsis Zoltán emlékére


A Föld hangján
- Kocsis Zoltán emlékére

Aznap egész nap esik az eső.
Ez elgondolkodtatja, "talán
még kapok lehetőséget a hibák
kijavítására"...Készülő művén
igazít itt-ott, hogy letudja tenni
arra a képzeletbeli asztalra...
Szimfóniájának a föld

Varázsidény (Jambikus mese)

Mi módon kéne kezdjem, én e szép históriát, 
hogy meg ne sértsem most a finnyás úri népet,
s eközben, tán érdekfeszítő is legyen regém. 
E kis, mesés történet, úgy kezdődött, egy nyárvégi estelen,
hogy hercegünk, ( mert az sem árt, ha van) szép, fess legény,
elindult asszonykát keresni.
 
A szomszéd ország morc királya,
egy kellemes nap hírül adta,
hogy szép leányát, sebbel-lobbal férjhez adná. 
Ám egy feltételhez kötötte megkötendő nászukat:

Égben élők napja

Anyám, ki rég elköltözött,
fenn, az égi térben 
csillogó fehérben 
járkál az angyalok között. 
 
Apám megfogja most kezét
(acélos volt a kéz), 
szemébe lágyan néz,
a hangja csönd: lélekbeszéd.
 
Aztán majd kart a karba ölt
a már nem őszülő
két áldott jó szülő,
lenéz az égből, lám, a Föld 
 
arcán ezernyi tünde fény
rájuk emlékezik: 
hát mégis létezik,
az élők közt még van remény! 

Könyörgés Jehan Cotart szomjáért (Villon másként, átírás)

Könyörgés Jehan Cotart szomjáért 
(Villon másként, átírás)
 
Te, vén Noé, szőlőskerteknek papja,
s Szilénus, tíz ujjadról must csorog,
Lót, ki lányai erényét se hagyta
ha részegülve bortól tántorog,
most felénk is a felhők sírva járnak,
meghalt jóbarátom Jehan Cotart,
hű híve volt a borgőz illatának,
az Úr magához hívta ily hamar.
Ha majd a mennyben az ajtón kopogtat,
hogy pikézni leüljön köztetek,
fogadjátok e borban-kárhozottat,

Nagy paródia-parti

Nagy paródia-parti
 
A partitárgy, hogy elrepülsz,
tüdődön légnyi foltod,
zsombéktalan ha nyergen ülsz,
a partitárgy-panasz fogy,
 
egy partitárgy ma mennyit ér,
ha az tárgyban élhalok,
ki nyúzva prémtelen remél,
annak kevés a homlok,
 
mert partitárgy nem kapható
már együtt frakkzakóval,
a partitárgy snájdig, ha jó,
pecsétet hagy a jó hal.
 
A partitárgy repdes, hamu,

Oldalak