Blogok

Piszkozat

 
Tövist neveltem, jössz, kitéped,
nem kell a szívbe holt anyag.
Már hófehér a kinti élet,
ezüst harangok bonganak.
 
Kinyílt az ég, hogy megsegítsen,
mert álmom gyűrött piszkozat;
nincs senki itt, csak én s az Isten, 
fagyos kezével tisztogat.
 
Vérem csorog, de még nem unja,
sebészszikével húsba vág,
úgy állok közben égbe nyúlva,
mint édenkerti néma fák.
 
 

Késő őszi vágy

Ügetve jött bozontos, vak lován
mint búskomor vigéc, az éjszaka.
Ezüstös álom érkezett nyomán, 
a Göncöl hintaján: a vágy maga. 
 
De nemsokára csúnya felleget 
sodort elé a sors cudar szele, 
vonult a front, taposva melleket,
rossz ébredést hozott hajnal fele.
 
Hamar dugába dőltek terveink, 
oszolni rest a tompa félhomály, 
a kert zokogta, fája verve ring, 
s beteg bokorra sincs ma ispotály. 
 

Reváns

Kezes voltam a gazdával, 
de moslékkal etetett,
az emberre mindig rávall 
az önzetlen szeretet.
 
Majd egy reggel, véltem, bolház, 
ám a hóba tepert ő, 
s lett belőlem, hurka, kolbász, 
meg szalonnatepertő.
 
De egy reváns dukál nekem,
és kínnal nyög bele majd,
ha a téli ünnepeken
hozom rá az epebajt.

Hideg, fehér véglegesség

Hideg, fehér véglegesség;

Tülekedni már ne tessék...

 

Híre sincs az egy akolnak;

Celebek haláltáncolnak.

 

Globál pénz - amputált agyak;

Lassan mindent lep a latyak.

 

Hideg, fehér véglegesség;

Sunyi, ateista esték.

 

Értelmet vétózó gender;

Majommá válhat az ember?

 

A szabadság - kötelesség;

Hideg, fehér véglegesség.

Vélt sebekre

Hát csak kiáltson, hogyha ég a háza, 
ki számolatlan vet reád követ!
Hiába bánt, csak önmagát gyalázza; 
s ki visszadobja, rossz szokást követ. 
 
A vélt sebedre –  balga szó-ütöttre –
nem hoz vigaszt a másra rádobott, 
ha méz helyett ürömre vált a bögre,
s ha jég a szíve, hogy vet új lobot?
 
Te megbocsátasz, őt, csak őt szeretve.
S ha résre nyitja szíve ablakát, 
szavad szelíd, kezét veszed kezedbe,
s a szélbe száll a gond, ledől a gát.

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 39.

39. Rész

 

Verselemzések – 4.

 

Jó játék a konektor,
 

Ez a vers is azért került ide, mert a tananyagba jutván komoly viharokat kavart. Ez nagyjából ugyanúgy alakult, ahogy az előbbi vers esetében. Annyi különbség akadt, hogy itt megszólalt a Költő felesége, és védelmébe vette a férje versét.

 

Dorka dolga

 
Fújjuk el a napot, no, fújjuk el, Kincsem,
kopog kinn az este, keze a kilincsen -
aludni kéne már, álmos a takaró...
ásítozós csücske kicsinykét zavaró.
 
Kihűlt fürdővízben úszkálnak a kacsák,
(műanyag tollakkal csápoló  társaság)
feledd őket mára, hadd száradjon csőrük,
holnap újból ringhat kedvedre bölcsőjük.
 
Amott - a sarokban - brummogó kismaci,
s veled szeretne ő nagyot bólintani -
siess érte, babám, vigyük az ágyadba,

Ádvent felséges dallama

Ádvent fenséges dallama
Szól már,
Figyeljünk rá oda!

Kívül nehéz, sűrű napok,
Indulat-özön kavarog.

Belül csillagok a körön,
Közeledik a Szent Öröm.

Dallam idéz Jövőt,
Múltat;
Félelmet imává nyugtat.

Csitul profán zenebona;
Ádvent fenséges dallama.

Téli világ

 
Foszlik az égbolt feslő ruhája, 
rongyai kapnak szélparipára. 
Leskelődő Nap pászmákat ültet, 
krizantémharmattól részegült meg.
 
Forrás vizével fénygyűrű játszik, 
virág már nem, csak szívünk virágzik. 
Fagyhalál fojtó markában élet -
tavaszi hagymát üvegház véd meg.
 
De jó is lenne tavaszban élni, 
zsendülő vetés sarját metélni! 
jó lenne mást nem félni, csak Istent, 
feledve halált, életet, mindent
 

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 41. rész

41. Rész

Az ilyesféle gyanút pedig nem hirdetik az emberek, hanem éppen ellenkezóleg; leplezni próbálják. Ne feledjük el, Zrínyi meggyilkolása mindenekelőtt az udvari köröknek állt érdekükben. Épeszű ember ilyen gyanút nem hangoztat. Ezzel teljesen összhangban van, amit Széchy Zrínyi feleségéről mond:

Betlehembe

                                          Zsolt. 12.

Minden hazugnak ajkát zárd le, kérlek,
ez nem panasz, de már megundorodtam
hallgatni, látni, hogy nyüszít a lélek
a dalra éhes, elhasznált torokban.

Kettős szívvel ma nyájasan beszélnek,
igazság benne, mintha mégse lenne;
ígéreted, s a nem szűnő remények
visznek Feléd a messzi Betlehembe.


 

Görög csoda

Ha játszadozva zsenge testeden
a mágiával eltelik tanyám,
ott kél a vágy ahol tapint kezem, 
e dombtetőn s e lanka hajlatán. 
 
Ki vagy, te, Éva lánya? Védd magad! 
A szám mohó, beléd harapni kész, 
cibálni, marni mézes ajkadat,
amíg e test görög csodát idéz. 
 
Hisz az vagy énnekem, tömény csoda, 
enyém leszel, Zeusszal alkuszom,
hogy is ne lennék érted én oda, 
élő szobor, te, drága Vénuszom?!

Oldalak